Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Erdészet és vadgazdálkodás

Erdészet és vadgazdálkodás Csanádi és békési nagybirtok esetében szokatlan dolog erdészetről beszélni. Mezőhegyesen azonban a táj általános jellemzőjétől eltérően kiterjedt telepített erdők voltak. A ménesbirtok alapításakor Csekonics József teljesen sík, fátlan pusztaságon kezdte meg munkáját. Figyelmét dicséri, hogy nemcsak a ménesparancsnokok, hanem az erdőtelepítők sorában is első volt. 1807-ben már előzetes tervek alapján jelölték ki a szórt és sáverdők helyét. Egybefüggő területek erdősítése mellett folyamatosan fásították az utak szegélyét, a kifutókat és a majorokat. Az első telepítők az állatállomány részére akartak nyugodt nyári pihenőhelyet biztosítani. Több fafélét kipróbáltak a ménesparancsnokok. A mezőhegyesi talaj és klíma adta feltételeknek a tölgy, a szil és a juhar felelt meg legjobban. Utóbb a gyorsan fejlődő, jó minőségű faanyagot szolgáltató akác mindent háttérbe szorított. Korszakunk elején 1560 holdat foglaltak el az erdők, 1933-ban 1671 holdat. Tehát erdőmüvelés alatt állott a birtok összes területének 5,2—5,6%-a.

1 Közvetett és közvetlen haszna egyaránt volt ezeknek a szórt és sáverdőknek. A módszeresen és tervszerűen telepített erdők kedvezően befolyásolták a csapadékeloszlást, ugyanakkor a hosszanti irányban elterülő sávok megtörték a gyakran erős szelek erejét, óvva ezzel a talaj nedvességkészletét. Emellett közvetlen hasznot jelentett az évről-évre tervszerűen kitermelt famennyiség, amely fedezte a gazdaság tűzi- és szerszámfaszükségletét. Különösen nagy terhet rótt volna a gazdaságra a szegődményesek dorong, illetve rőzse illetményének piaci beszerzése. Évente 60—80 hold erdőt vágatott ki, majd telepíttetett újjá az igazgatóság.

2 A novemberben kezdődő fakitermelés biztosította az állandó munkaerő folyamatos kihasználását is. 1928-ban új, nagyszabású erdőgazdálkodási üzemterv készült. A 100 év óta azonos helyen lévő, jórészt tuskóról sarjadzott akácerdők a talajkimerülés jeleit mutatták. Ez tette szükségessé az új terv elkészítését. Az igazgatóság 600 kh akácerdő kitermelését és újratelepítését határozta el. Utóbb az első tervet megváltoztatták, mert 600 hold erdő egyszerre történő kivágása veszélybe sodorta volna a birtok vadállományát. A második, egyben végleges üzemterv két részre bontotta a gazdaság erdőterületeit: egy 80 éves fordulókban kezelendő 308,5 kh-as tölgyerdőre és egy 25 éves fordulókban kezelendő, összesen 1000 kh-as akácerdőre.

3 A létesítendő sáverdők területét 25, illetve 12,5 kh-ban határozta meg az üzemterv. Az áttelepítés fokozatosan történt, így zavartalan maradt az apróvadak nyugalma. Ennél is fontosabb volt az, hogy az új terv az erdőket is bekapcsolta a szántóföldi művelésbe. Ugyanis 1928-tól fogva a kitermelt erdők területét szántóföldi művelés alá vonták. „így az erdő — és mezőgazdaság között ideális váltógazdaság létesül, mert az erdőtalajban a mezőgazdaság mindenkor pihent termőföldet kap, viszont az erdőgazdaság a saját szempontjából kapja a legmegfelelőbb talajt a mezőgazdaságilag müveit területben." — állapította meg a gazdaság egyik szakembere.

4 Az új terv keretében telepített erdők szabályos téglalapjai EK-DNy-i, illetve ÉNYDK-i irányt követtek. A téglalapok képzeletben meghosszabbított oldalai éppen 90°-os szögben metszették egymást. A régi gyakorlatra három állandó erdő emlékeztetett.

5 136