Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Egyéb kapásnövények

különbséget mutatják. Mezőhegyes átlagtermése az országos átlagot 90,9 q-val — 75,8% —, a nagyüzemekét 81,2 q-val — 55,4% —, Csanád, Csongrád, Békés nagybirtokainak termésátlagát 59,9 q-val — 35,7% — múlta felül. A nagyüzemek és a ménesbirtok eredményei közötti különbség takarmányrépánál is igen magas, a 35 és az 55% nem kíván kommentárt. A takarmányrépa termésátlaga nőtt valamennyi növényféle között legdinamikusabban, mint azt a meredeken felfelé szökő trendvonal mutatja. (11. ábra) A harmincas évek ugrásszerű emelkedést hoztak, az előző évtizedhez képest 40,3%-kal nőtt az átlagtermés. A táblázatunkban szereplő adatsorok trendjeivel való összevetés méginkább kiemeli a ménesbirtok terméseredményeinek nagy ütemű növekedését: (1926—1938) Országos átlag: y = 126,10 + 0,514 x 1000 kh-on felüli üzemek: y = 146,55 + 0,545 x Csanád, Csongrád, Békés 1000 kh-on felüli üzemei: y = 167,89+ 1,480 x Mezőhegyes: y = 227,79 + 9,266 x A takarmányrépa 30—80 000 q között ingadozó termésmennyisége teljes egészében a gazdaság állatállományán keresztül értékesült. Cirok Mezőhegyesen korszakunkban végig termesztettek cirkot, a vetésterület azonban csak 1934-től növekedett meg. Korábban mindössze 15—82 kh-at foglalt el ez a növény.

8 A megtöbbszöröződő vetésterület mögött konjunkturális okokat kell keresnünk. A harmincas években az egész Dél-Alföldön nőtt a seprőcirok területe. A ménesbirtok 1933ban szerződést kötött az orosházi Kardos céggel cirokszakáll termelésére és értékesítésére.

9 A szerződés életbelépte után 200 kh körül stabilizálódott a cirok vetésterülete. E növényféle termesztésére Mezőhegyesen minden feltétel adva volt. Különösen a klimatikus viszonyok határolták be a termelést. A jó minőségű olasz cirokfajták 160 —200 napos tenyészidőt igényeltek. Ez a feltétel gyakorlatilag csak Csanád, Csongrád, Békés megyében teljesült. A ciroktermelés technológiája jórészt megegyezett a kukoricatermelésnél ismertetett művelési folyamattal. Exportminőségű olasz fajtákat tennelt a gazdaság, ezek a fajták finom szálú 30—60, sőt 60—100 cm hosszú szakállt növesztettek. A cirok termésátlagainak alakulását 23. táblázatunk tartalmazza. Eszerint cirokmagból 10,4 q-s, szakállból 6,3 q-s átlagtermést értek el a ménesbirtokon. A szakáll mezőhegyesi termésátlaga pontosan megegyezik az országos átlaggal, míg a magtermés 39%-kal felülmúlta azt. Látható, a vetésterület kiterjesztését nyomon követte a terméseredmények stabilizálódása és valamelyes növekedése is. Grábner Emil szerint a 8—12 q-s mag-, illetve a 6—8 q-s szakálltermés ítélhető jónak.

11 1934-től fogva 1200—1500 q cirokszakállt értékesíthetett a ménesbirtok. Burgonya A burgonya 50—60 holddal részelt a gazdaság szántóterületéből.

12 A környékbeli nagybirtokokon alig folyt burgonyatermesztés, a Tisza—Maros szögének nagyüzemei 5 %-kal részesedtek a tájegység termeléséből.

13 A ménesbirtokon is kizárólag az idénymunkások természetbeni járandóságának fontos részét képező mennyiség megtermeszté102