Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Héjja Julianna Erika: "…jó háziasszony kezd belőlem válni". A hagyományos női szerepek elsajátítása Gyulán a Ladics és a Kliment család levelezésének tükrében
Ladies György 1887 januári megállapítása szerint Irén jó gazdasszonynak bizonyult, keveset alkalmatlankodott és — kezdetben legalábbis — nem sokat költött. A spórolás jobbára az atyai előrelátásból adódott, Irén ugyanis csak öt vagy tíz forintjával jutott hozzá havi pénzéhez. Néhány hónap elteltével azonban változott a helyzet: „Tata mindig azt mondja, hogy sokat költők, magam is átlátom, hogy szörnyen megy tőlem a pénz - konstatálta maga Irén is —, de hát nem tehetek róla!”27 Ladies Irén 1890 szeptemberében Borsiczky Lajos (JT891) mérnök menyasszonya volt, a jegyváltásra azonban a vőlegény tragikusan korai halála miatt nem kerülhetett sor. Irén néhány év múlva, 1897. december 14-én kötött házasságot Ebner Lajos (1862—1928) honvéd huszár főhadnaggyal. Első közös otthonukat Debrecenben rendezték be, de a férj gyakori áthelyezései miatt többször költözködni kényszerültek (az 1900-as évek elején Jászberényben, Kecskeméten, 1911—1913-ban Budapesten, 1913- tól ismét Debrecenben éltek). „Irén igen ritkán ír - aggodalmaskodott Ladicsné -, szegény panaszkodik, hogy nincs most Julisa, több a dolga, na de neki nem árt, hadd jöjjön bele a gazdasszonyságba, mert Julis mindent maga tett, és úgy, ahogy ő akarta, Irénnek nem volt akaratja sem, hát most jobb lesz, legalább egypár hónapig, amíg belejön jól a gazdasszonyságba, hogy ő vezeti a háztartást.”28 Lánya, Ebner Adrienne (1898—1962) megszületését követően pedig „ő csak a kislányának él, ővele foglalkozik örökké, és nem ér reá másra.”29 Ladies Györgyné a lehetőségekhez mérten, saját szükségleteiken felül gondoskodott Ebnerék háztartásáról is, disznóölési idényben rendszeresen csomagolt kóstolót, 1899 januárjában füstölt húsféléket küldött Irénnek Debrecenbe, aki örömmel nyugtázta a finomságok megérkezését: „nagyban fogyasztjuk, különösen a svárklit, amit Lajos kitűnőeknek talál. Az egyik már el is fogyott. Amíg tartott, minden nap azt ettük vacsorára, és szalonnát. Olyan jó, hogy Lajos szereti az utóbbit is, nem kell sokat törődnöm a vacsora miatt. Königék mostanában azt a szokást vették fel, hogy vacsora után jönnek át. Már két ízben szalonnaevésnél találtak; gondolom, most már majd azt hiszik, hogy folyton azzal élünk.”30 Ebnerék budapesti háztartását 1911-ben lekvárral és szappannal szintén Gyuláról látták el. Irén édesanyján kívül elsősorban sógornője, Ladies Lászlóné figyelmességének köszönhetően jutott mindenféle finomsághoz. A Ladics-háztartást 1887—1888-ban irányító Irén az akkoriban 13 éves, zárdái életbe „beleszerelmesedett” húgának még nem sok hasznát látta a ház körül, legfel27 CM sz. n. ir. Ladies Irén levele Ladies Györgynének (Gyula, 1887. okt. 17.). 28 CM sz. n. ir. Ladies Györgyné levele Ladies Gyulának ([Gyula, 1900-1905 k.]). A 12-17 éves korosztályhoz szóló Magyar Lányok írásai szintén azt nyomatékosították, „minden lánynak szigorú kötelessége a főzést megtanulni. Nem éppen azért, hogy saját kezűleg kavarja a rántást, hanem azért, hogy annak idején tudhassa: mihez mennyi hozzávaló s mennyi idő alatt lehet elkészíteni [sic!], hogy egy szemfüles szakácsnő előtt szégyent ne valljon.” Sárai Szabó 2001: 411. A korszak nyomtatásban megjelent szakácskönyvei is többször kihangsúlyozták: „aki rendesen és takarékosan akar főzetni, magának is kell főzni tudnia.” Füreder 2005: 280. 29 CM sz. n. ir. Ladies Györgyné levele Ladies Gyulának ([Gyula, 1900-1906 k.]). 30 CM sz. n. ir. Ebner Lajosné levele Ladies Lászlónénak (Debrecen, 1899. jan. 26.). 69
