Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Héjja Julianna Erika: "…jó háziasszony kezd belőlem válni". A hagyományos női szerepek elsajátítása Gyulán a Ladics és a Kliment család levelezésének tükrében
Sztojanovits Szilárdné Czingulszky Borbála (1808—1891) és nagynénje, Reck József- né Sztojanovits Izabella (1842—1925) tanácsaira, tevékeny közreműködésére bizton számíthatott. Bella néni gyakran beutazott Csorvásról Gyulára, nem egyszer napokig gyámolította unokahúgát.13 Reckné asszony 1888. február végén a szappanfőzés körüli teendőkben nyújtott segítséget. Háztartásvezetési kérdésekben azonban a legnagyobb szaktekintély Ladies Irén számára, távolléte dacára, édesanyja maradt: „Tudom, fiam, hogy Téged e sorok nemigen érdekelhetnek - írta becsmérlően, saját fontossága tudatában Irén Marinak —, de hiába, nekem most olyan gondjaim vannak, amihez Te még nem értesz. De ha olyat olvasol, ami nem érdekel, az tudd meg, hogy a Mamának szól; annyi időm pedig nincs, hogy két levelet írjak.”14 Nem sajnálta a fáradságot, apró-cseprőnek tűnő ügyekben is anyjához fordult. Ladicsné megerősítését várta abban is, őszre hazahozza-e Csorvásról a bődön zsírt és más speisereit. Irén szerint ugyanis gazdasszonykodása alatt nagyon sok, már két egész bödön zsír elfogyott, a harmadikat is megkezdték, a negyediket kint, a csorvási pusztán bontották meg.15 Ladies Irén 1888 decemberében minden ebédre hozatott a cselédeknek főtt húst a főzelékre, de tanácstalan volt, vacsorára mit adjon nekik, mert Mamuska elutazása óta már másodszor volt húsleves. „Kérdezd meg a Mamától — kérte Irén Mari közvetítését -, hogy este és reggel is hozassak egy font húst a cselédek vasatagételire, és hogy megengedhetem-e a szakácsnénak, hogy fa- sírtot csináljon a cselédeknek, mert már párszor akart annak valót hozni, mikor én Bauchfleck-ot mondtam neki; azt mondta, hogy azt jobban szeretik, aztán meg kiadós, mert estére is jut nekik; juhhúst még nem hozattam, mert attól tartok, hogy az öreg majd paprikást akar csinálni belőle, mert szeret a vénség jól élni, és eddig még tartott a kolbász és sonka kövérje is.”16 Ladies Irén más alkalommal is édesanyjától tudakolta, mi a teendő, „ha elfogy a kolbász és disznóhús, mit adjak mindennap a cseléd főzelékére?”17 Ladicsék 1887 júniusában rövid időt Csorváson töltöttek, Irén megkönnyebbülésére Berta néninél kosztoltak, nagyon tartott attól, hogy esetleg neki kell főzni, mert cselédet nem vittek ki magukkal. Amikor vendéglátójuk gazdasszonya Békésre ment, 13 Irén minden magabiztosságot nélkülözve, megadóan írta Marcsinak egy évi házvezetés után: „S egészen elhitettem magammal, hogy napközben nem érek rá, pedig jól meggondolva, dehogynem, hisz nem vagyok én oly jó gazdasszony, hogy egész napomat házi dolgokkal tölteném el... Most egy hétig meg éppen nagy úrnő voltam, szegény Bella néni bent volt, s ő végzett mindent helyettem.” CM sz. n. ir. Ladies Irén levele Ladies Máriának (Gyula, 1888. jan. 20.). 14 Az önelégültség 1887. augusztus végén egyenesen „de mit csinálna a ház nélkülem?” kérdésre ragadtatta Irént. CM sz. n. ir. Ladies Irén levelei Ladies Máriának ([Gyula], é. n., Gyula, 1887. aug. 25.). 15 Irén háztartási ügyekben anyai tanácsot, jóváhagyást váró sorai nem voltak a korban egyedülállók. Bácskai Vera hasonló jelenségre lett figyelmes a budapesti Havel család lányainak neveltetését vizsgálva: „az anya távollétében többnyire az egyik lány vezette a háztartást otthon. Nemcsak a tekintélyes számú cselédséget irányították, de maguk is közreműködtek a nagytakarításokban, befőzésben, festés utáni rendcsinálásokban. S bár gyakorlott személyzettel rendelkeztek, e kérdésekben is a távol levő Mamától kértek tanácsot és jóváhagyást.” Bácskai 2002: 196. 16 CM sz. n. ir. Ladies Irén levele Ladies Máriának ([Gyula, 1887-1888 k.]). 17 CM sz. n. ir. Ladies Irén levele Ladies Györgynének ([Gyula, 1887-1888 k.]). 66
