Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Héjja Julianna Erika: "…jó háziasszony kezd belőlem válni". A hagyományos női szerepek elsajátítása Gyulán a Ladics és a Kliment család levelezésének tükrében
AZ OTTHONTÓL TÁVOL LÉVŐ CSALÁDTAGOK ELLÁTÁSA A tanulmányaik, munkájuk miatt Gyulától távolra került Ladies és Kliment fiúknak édesanyjuk gondoskodásának köszönhetően nem kellett lemondaniuk az otthoni ízekről. Rendszeresen kaptak hazulról azonnali fogyasztásra szánt készételeket (kenyér, pogácsa, csirke-, őz-, fácán-, nyúlhús, pulykasült, pástétom), süteményféléket (kalács, torta, kürtös fánk, mézeskalács, meggyes tészta, cukrozott narancshéj, heidelbergi sütemény, kétszersült), tartós élelmiszereket (liszt, zsír, tarhonya, szalonna, szalámi, sonka, svárkli, befőttek, birsalmasajt, méz), zöldségfélét (borsó, bab, lencse, zöld paprika, főtt kukorica) és gyümölcsöt (alma, szőlő, dió) egyaránt. Ladies László 1880 elején 23 forint 50 krajcárért jutott meleg ételhez Nagyszebenben. Laci és Gyula 1880 októberében egy özvegy ügyvédné házában kapott ellátást Sopronban, gazdasszonyuk 20-22 forint ellenében kitűnően kosztolta őket. Ladies László Budapestre kerülése után, 1882 novemberében ún. kifőző házakban étkezett, 10 forintot fizetett az ebédért havonta, de ezt nem találta megfelelőnek. Ügy döntött, december elején elmegy egy más helyre, ahol valószínűleg kétszer annyiba fog kerülni az ebéd, de legalább háromszor olyan jó is lesz. A reggelire nem volt gondja, szállásadója látta el vele (1890-ben fél liter tej és egy kifli volt a megállapított adag). Ladies Gyula 1887-ben nemigen volt megelégedve a körmöcbányai koszttal, ki is használta a decemberi gyulai sorozást, amikor az otthoni kosztból reményei szerint hat hónapra jóllakhat. Az 1880-as években Kliment Ferenc is gyakori panasszal élt kolozsvári szállásadónője, Czirják Albertné főztjére. Mari néni nagyon spórolósan és nem is túl jól főzött. Ducsi furcsállotta a helyi tájszólást, sok szóra rá sem ismer (pl. a paszulyt fuszulykának nevezték). „Ezek az emberek nagyon jók, csa[k]hogy nem nagyon jól főznek - összegezte tapasztalatait —, a kávéba csak egy ujjnyi kávét tesznek, annak is a fele frank kávé.”122 Vágyott az otthoni ízek és ételek után, Kolozsváron tapasztalata szerint egészen másképpen főztek és sokkal, de sokkal rosszabbul. Akadt azonban kedvére való ennivaló is: Mamulinak tanácsolta kipróbálni a szilvás lepényt, ami ugyanolyan, mint az otthoni barackos lepény, csak szilvával. Kliment Ferenc 1888 őszétől Fiúméban, az Adria Magyar Tengerhajózási Társaság könyvelőségén dolgozott, de nehezen szokta meg az ottani életet. A fiumei bor szerinte olyan, mint a tinta, a víz sem volt jó, ebédre mindig egy pohár sört ivott. Reggelire és ebédre viszonylag olcsón egy kávéházban fizetett elő, vacsorára többnyire szalámit és rumos teát fogyasztott (a tea roppant olcsónak számított Fiúméban, de annál drágább volt a főzéshez szükséges spiritusz). Ducsi arra kérte Babulit, „küldjön egy kis karácsonyi ennivalót, mert egyszer olcsóbb is és jobb is.”123 Kliment Ferenc ízlését leginkább a diós és mákos bejgli („paigli”) nyerte el, szerinte „olyanok is, mintha Pozsonyban készültek volna!”124 Ladies László Budapesten tanuló fiai édesanyjukhoz intézett levele122 CM sz. n. ir. Kliment Ferenc levele Csausz Lajosnénak (Kolozsvár, 1885. szept. 12.). 123 CM sz. n. ir. Kliment Ferenc levele Kliment Margitnak (Fiume, 1888. dec. 15.). 124 CM sz. n. ir. Kliment Ferenc levele Kliment Margitnak (Fiume, 1889. dec. 25.). 90
