Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Héjja Julianna Erika: "…jó háziasszony kezd belőlem válni". A hagyományos női szerepek elsajátítása Gyulán a Ladics és a Kliment család levelezésének tükrében
molt be, különösen aggasztotta a lopás gyanújába keveredett szobalánya. Mádi hosszasan adott számot a kezdő háziasszonyokat leginkább foglalkoztató, fontos témákról, az első mosás előkészületeitől, a szennyes válogatásától kezdve a ruhaszárítás és vasalás viszontagságáig. Cselédje, Bábi szódát használt a mosáshoz, de Mádi bizonytalan volt, nem árt-e az a ruháknak. Kiadásain végigtekintve aggályoskodva állapította meg, annak ellenére, hogy a házban lényegében minden megvan, mégis napi 70—80 krajcárt költött, amit soknak talált. Ezzel kapcsolatban kéréssel fordult nővéréhez, Margithoz: „Ha még emlékszel, legyél olyan jó és írd meg nekem, hogy Te mennyit költöttéi az első hónapban, mert azt találom, hogy sokat költők, pedig sok minden van itthon.”56 Bár szakácskönyve Gyulán maradt, amit utólag kért maga után küldeni, büszkén újságolta, mit készített önállóan az első ebédek egyikére: „volt: csirkeleves, fél csirke hideg hús helyett, gárnirnak puliszka, makaróni, rizskása, paradicsomos krumpli, a másik fele a csirkének sütve, és káposztás rétes. Ugye nagy ebéd? Csak eléggé spórolunk, mikor egy csirkét háromféle alakban adunk.”57 Amíg Mádi első gyermeke, Marietta (1898-1899) születése után gyermekágyban feküdt, az oklándi háztartás irányítása édesanyjára maradt. Klimentnének sok nehézséggel kellett megküzdenie, a Mattiassi-ház cselédeit, Marit és Bábit tehetetlen munkakerülőnek bélyegezte, leginkább Rotarideszné és az egykor inas szomszéd, Gábor segítségére számíthatott a ház körüli teendőkben. Kérésére Gyuláról tortát, savanyú bonbont, zsírt, húst, rizskását, kávét, makarónit, karfiolt, citromot, narancsot, almát, salátamagot küldtek Oklándra, a kenyérlisztet helyben, a közeli Székelyudvarhelyen szerezték be. Mádinak orvosi előírásra könnyű húsfélére, csirkére vagy borjúra volt szüksége. A fiatalasszony nagyon legyengült, vörösborral, aszúval erősítették fel. Csak levest és becsináltat ehetett egyforma adagban, étvágya kitűnő lett volna, még álmában is evéssel foglalkozott, folyton éhségről panaszkodott. Fél font gyenge borjúból főztek a kismamának jó erős, tiszta levest nem túlságosan sósán, a citromos becsináltat teljesen cukor nélkül, nagyon puhára készítették számára. A Mattiassi család 1898 szeptemberétől rövid ideig Csabán, az 1900-as évek elején átmenetileg Budapesten élt, végül 1905-től tartósan Fiúméban állapodtak meg.58 A fővárosi tartózkodás idején Mádinak az ételkészítésre sem volt többé gondja. „A koszthordást már megkezdtük — írta nővérének -, sokat adnak és rosszat, most egy másik helyet fedeztem fel, hol állítólag jól főznek, ugyanabban az árban.”59 A családfő, Mattiassi Alajos Fiúméba való áthelyezésével kapcsolatban a Kliment család gyulai háziorvosa, Berkes Sándor annak a véleményének adott hangot, „nem tartaná jónak, ha Mádinak Fiumében nem lenne a ház körül dolga, mert ő azt tartja, hogy 56 CM sz. n. ír. Mattiassi Alajosné levele Ladies Lászlónénak (Oklánd, 1897. okt. 13.); vö. 76. sz. jegyzet. 57 BéML XIII. 10. a. 4. dob. Mattiassi Alajosné levele Kliment Mártának (Oklánd, 1897. okt. 5.). 58 A család költözködése a férj mindenkori hivatali áthelyezéseit követte. Mattiassi Alajos 1897-1898-ban az oklándi, 1899-1903 között a békéscsabai királyi járásbíróság albírája volt, majd mint békéscsabai albírót 1904-ig a Magyar Királyi Kúriához osztották be tanácsjegyzői szolgálattételre. 1905- ben került a fiumei királyi törvényszékhez albírónak, ahol 1906-tól bíróvá lépett elő. 59 CM sz. n. ir. Mattiassi Alajosné levele Ladies Lászlónénak (Budapest, 1903. okt. 22.). 74
