Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
iparosokból toborzódott polgárságra is, mégpedig — ami különlegesen hangsúlyozandó — férfiakra-nőkre egyaránt. És hogy ez így volt, hogy ez így lehetett, abban oroszlánrésze volt a Szénássy párnak, a Szénássy pár vezetői hivatottságának, ügybuzgalmának, szeretetreméltóságának, amelyekkel felkarolta, egybeforrasztotta, hitfelekezet és osztálykülönbség nélkül a társadalom összes, arravaló — tisztes — elemeit. Sóhajtva gondolunk az így talán soha többé vissza nem térő szép időre.”143 A város köztiszteletben álló, évtizedeken át vezető újságírója, élete alkonyán (1936) az 1870-es, 1880-as évekre visszatekintve, a naplóban is szereplő Szénássy családra emlékezve, idézte föl a múltat. Kóhnnal pontosan egy időben Scherer Ferenc helytörténész a kortársi állapotokról viszont így nyilatkozott: „Gyula város társadalma meglehetősen nagy rétegzettséget mutat, az egyes rétegek viszont kasztszerű elzárkózottságban élnek. A megyei tisztviselők a Békésmegyei (úri) Kaszinóban, a városi tisztviselők, tanárok, tanítók a Polgári Körben, az iparosok az ipartestületben, a kereskedők a Komlóban élik társadalmi életüket.”144 145 A helytörténész — különben városi tisztviselő - által leírt helyzet bizonyára nem új fejlemény volt. Igazát erősíti Kóhn Dávid is, amikor a csaknem két emberöltővel korábbi társadalmi viszonyokat, akár szépítve, akár valósan, de mindenképpen elsüllyedt aranykorként idézi föl. Kóhn a naplóírás vizsgált évtizedében ezért dicsérte a többször idézett újvárosi körbeli bált is: „igazi demokratikus jellege volt, mert úgy az intelligencia, mint a polgárság és földművelők köréből vegyesen vettek részt a mulat' ”14“) sagon . Ezek az idézetek további elemzésre serkentenek, amelyek azonban már szétfeszítenék a jelen dolgozat kereteit. Összehasonlításra sincs terünk. A visszaemlékezők szerint a szomszédos, bár a XX. század elején nagyközség, de Gyulánál népesebb Békéscsaba társadalmán belül lazábbak voltak a társadalmi határok: „Ott a pénz számított, nem annyira a foglalkozás és a diploma”. A csabai közvélekedés - kifejezve a helységek közötti vetélkedést is — a gyulaiakat, elsősorban a megyei tisztviselőket „gőgösek”-nek tartotta. Az így árnyalt kép most már Szekfű Gyula elhíresült zsombékok metaforájára emlékeztet. Szekfű az egységesülni képtelen hazai középrétegek egy-egy vidéki társadalmon belül elkülönülő csoportjait, „foltokban” zsombékokon elhelyezkedőkhöz hasonlította (Három nemzedék, 1920). S ha most ismételten, de utoljára hivatkozunk sajátos forrásunk korlátáira, megállapíthatjuk, hogy a gyulai zsombékokra nem derül fény belőle, de talán sikerült rekonstruálnunk az egyik zsombékon ülő, számos szempontból igen összetettnek minősülő társaságot.146 Meggyőződésünk, hogy esettanulmányunk eredményei korabeli, az ország más hasonló nagyságrendű kisvárosi társaságainak és kapcsolati hálójának hasonló elemzéseivel összevetve jóval szélesebb körű tanulságok levonására lennének alkalmasak, mint önmagukban. Jelenleg azonban ilyen párhuzamos vizsgálatról nincs tudomásunk. 143 Kóhn 2004: 194. 144 Scherer 1938: II. 427. 145 Békés 1906. ápr. 15. 146 A közelmúltban tartalmas társadalomtörténeti tanulmánykötet utalt Szekfű leleményére: Kövér, 2006. 59
