Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
Egyéb Néhány szereplőt nem tudunk nagyobb, meghatározott csoportba sorolni. Egymástól jelentékeny társadalmi és foglalkozásbeli különbségek választják el őket. Gróf Almásy Dénes (1863-1943) és családja: felesége gróf Károlyi Ella (Tisza Istvánnak és Károlyi Mihálynak egyaránt unokatestvére), valamint nyolc felnőttkort ért gyermekük. A grófi gyerekek a naplóírás idején voltak serdülő- és kiskorúak. Közülük többet tanított zongorázni Lindl Eta, de házukat a napló tanúsága szerint csak a legidősebb, Emma (1889-1976) látogatta meg néhányszor. Eta órát adni a kastélyba járt. A grófi házaspár 1888-ban költözött a városba, az év nagy részében Gyulán laktak. Almásy Dénest a mérvadó városi közvélemény kedvelte, ami valószínűleg összefüggött azzal, hogy parcellázásokkal Gyulán a XX. század elején megszűnt az uradalom, továbbá a gróf a közéletben semmilyen szinten nem vett részt. A visszaemlékezők szerint naponta délután 5 és 6 óra között átsétált a kastélytól kétszáz méterre a kaszinóba, ahol tarokkozott, különben állítólag „káposztafejek”-nek tartotta a tagságot. A grófék zárkózottan éltek, csupán néhány városbeli családdal tartottak közvetlenebb kapcsolatot. Dénes gróf kártyapartnerei a korban Márki János közjegyző, kormányfőtanácsos és Szakolczay Lajos törvényszéki elnökhelyettes voltak. (Az utóbbi családja nem bukkan elő a Lindl-naplóban.) Visszaemlékezés szerint a kaszinóban többekkel állt pertuban. Őket családostul meghívhatták a kastélyba, de azt nem viszonozták. Lindl Etelka a gróf vagy a grófné (grófnő) náluk tett látogatását nevük mellőzésével jegyezte be naplójába: „kegyelmes úr” (egyszer), „kegyelmes asszony” (négyszer), a grófkisasz- szony keresztnév és „kontesz”. A fél-anonimitást nyilvánvalóan magyarázza, hogy az illető személyek azonosításához ennyi elegendő volt. A kísérő vagy függetlenül érkező személyzetnek ugyanez járt, de éppen nem az ismertség, hanem a társasági kapcsolaton kívül esés okán. A grófnővel jött például „a Hedvig”, sejthetően társalkodónője vagy gyerekeinek nevelőnője lehetett. Személyére nem derült fényt, lehet, hogy azonos a néhányszor önállóan szereplő „Fráulein”-nel, a „mademoiselle”-lel vagy a „svéd lány”-nyal. Egyébként a naplóíró ritkán örökített meg személyt név helyett foglalkozással, mint a kastély személyzetéhez tartozóknál láttuk. Ugyanígy a hajdani háztartási alkalmazott nevét sem írta le: „egy régi cselédünk látogatott meg”. Ellenben nem értjük, anyjának vagy nagyanyjának valószínűleg névről ismert öreg barátnőit miért nem nevezte meg („itt volt egy pár néni a nagymamánál”), s csak említjük, hogy a társaságban hangsúlyos szerepet betöltő egyenruhásokra olykor csak így utalt: „katonatisztek mindnyájan”. Végül megállapítjuk, hogy a közvetlen (telek)szomszédokról, akik között — lévén a ház a polgári—gazda lakóövezet határán - módosabb parasztok is lehettek, nincs feljegyzés. 49
