Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
„Dobosék” katonatiszti család. A feleség, Gallacz Mária („Mici”) G. János műszaki tanácsos, a Körös—Maros-völgy vízszabályozásában kiemelkedő szerepet vállaló mérnök leánya. „Rebreán Olivér”: Liviu Rebreanu (1885-1944) a két világháború között a román irodalom neves prózaírója, aki magyarellenes hangvételű írásairól is ismert. Észak- erdélyi családból származott, a Ludovika Akadémia elvégzése után honvédtisztként Gyulán szolgált (1906-1907). A napló szerint ötször látogatta meg Lindléket.88 „Desztekné”: Destek Károly nyugalmazott honvéd őrnagy, később takarékpénztári tisztviselő felesége. 1891-ben kötött házasságot Hücke Szerénával, H. Alajos és Nuszbek Mária leányával, aki 1884-ben vált el első férjétől, Kratochvill Gyula békési közjegyzőtől. Lányuk, Margit („Gitti”). Családilag jóban voltak Lindlékkel, sógorság- ban Haviárékkal.89 Ruff (később Rábay) Ferenc és felesége, „Lilyke”. A naplóírás idején százados, a két világháború között tábornoki kinevezést kapott, Gyulán telepedett le.90 A fiatalabb, nőtlen katonatisztek köre tagjai sűrűn cserélődtek, de a kaszinói mulatságokon folytonosan meghatározó szerepük volt. Az évtized vége felé valószínűleg a házikisasszonyok évei múlásával összefüggésben egyre ritkább vendégek voltak a Lindl-házban. Az ő vizitjeiket természetesen nem lehetett visszaadni. A naplóban ritka kivétellel csak a vezetéknevükön szerepelnek, más közelebbit nem tudunk róluk: Szent-lvány (Szentivány) Miklós, Blastock („Blascsok”) Károly. Összegző megjegyzések. A katonatisztek részesedése a Lindl család kapcsolataiból ugyancsak jelentős. A kisvárosi élet csaknem nélkülözhetetlennek föltűnő szereplői voltak. Jelenlétük abból adódott, hogy Gyula városa a kiegyezés után szinte azonnal igyekezett anyagi áldozatot is vállalva (laktanyaépítés) elérni, hogy a katonaság állandó jelleggel telepedjen le a városban.91 A naplóírás idején a 2. számú honvéd gyalogezred első két százada és ezredtörzse állomásozott Gyulán. Ismert a hadsereg monarchiabeli tekintélye. A tiszti pálya biztos karrier volt, megfelelő hozománnyal, különösen, ha a jövendőbeli após a kauciót is „letette”, szívesen vettek feleségül polgárlányokat. Az áthelyezések folytán gyakran cserélődő fiatal tisztek a társaság rangját, fényét mindig emelték. Másfelől a tartalékos tiszti rangot vagy a hivatásos tiszti múltat a civil életben számon tartották. Az utóbbit példázza „Kliment bácsi”, a hajdani ulánus tiszt.92 Való88 Nem sokkal később kilépett a katonaságtól és újságíró lett Bukarestben. Még Gyulán elkövetett sikkasztása miatt a magyar hatóságok távollétében elítélték és kikérték a Román Királyságtól, fogházbüntetését Gyulán töltötte 1910 nyarán. Békés Megyei Levéltár VII. 10. Gyulai Törvényszék fogházi iratai 52. Fiatalkori magyar prózájáról lásd: Sebők, R 1976. Gyulai éveiről a bírósági iratok és más dokumentumok közlésével Domokos 1986-1987. írt. 89 Békés Megyei Levéltár IV. 426. Gyula, r. kát. házassági anyakönyv, 29/1882.; uo., Gyula, ref. házassági anyakönyv, 29/1891. 90 Békésvármegye 1936: 720-721. 91 Scherer 1938: II. 156-159., 209-210. 92 Elképzelhető, hogy Lindléknek is volt hasonló háttere, amennyiben a 3. jegyzetben már említett „Ritzinger őrnagy”, aki a Wcnckhcim családot az 1880-as években megörökítő csoportképen kissé félrehúzódva látható, Lindlné apja volt (Hankó 2000: 67.).
