Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
Az, hogy csupán néhányszor szerepel, hogy Lindl Eta „boltban” járt, véletlennek tekinthető. Azonban valószínűleg nem azért, mert nem járt vásárolni. Hiszen elképzelhetetlen, hogy a háztartásban és az életvitelhez szükséges napi és tartós cikkek beszerzésében a házikisasszony ne vett volna részt. Biztosan nem tartotta a társas kapcsolatok részének. Valóban nem is volt az, így egy kivétellel nincs is nyoma a naplóban. Ugyanezért hiányozhat a varrónő, esetleg a Lindl-házhoz néhány háznyi távolságra fekvő városi tisztasági fürdő és talán a fodrász is. A család orvos barátaira gondolva, méltán vélhetjük, hogy a szükséges orvosi kezelést ők látták el, ámbár ennek nyomát nem találjuk. Ugyanakkor egyedi esemény, hogy 1906 augusztusában Eta ötször jegyzi föl, hogy fogorvosnál járt. A napló ritkán technikai újdonságokról is tudósít. Kétegyházára telefonáltak (1902. aug. 3.), bár nem tudni honnan. Békés megyében először (1896-tól) a közigazgatási egységek hivatalait kötötték össze vonalakkal. Elképzelhető, hogy a továbbiakban azért nem szerepel ugyanez, mert megszokottan ismétlődött. Gyulán 1898-ban vezették be a villanyvilágítást városi telepről.54 „Erkel Rudi villanycsengőt javítani” (1902. jan. 13.) bejegyzés nemcsak arról ad hírt, hogy egy újdonság található a lakásban, amit alighanem iparos hiányában a fiatal baráti kör egyik tagja reparál, hanem a gyakori látogatók ellenére a század eleji polgári otthon zárt utcaajtajáról is. Említést érdemel, amit bizonyára ritkasága miatt jegyzett föl Lindl Etelka, hogy a kétegyházi Böhm család tagjaival „fényképésznél” volt (1902). Mint többször megjegyeztük, a naplóra az is jellemző, ami hiányzik belőle. Az eddigiek mellett érdemes fölfigyelni a következőkre is. A nagy szenzációt jelentő mozgófilmet, elterjedését tekintve igen hamar, 1898 januárjában, vásári sátorban láthattak a gyulaiak. Azonban a naplóból hiányzik a mozi (az első állandó filmszínház 1911-ben épült a városban) és az évente négyszer zajló, nagy hírű országos vásárok látogatása, bár az utóbbi „kirakodó” részét a település minden rendű-rangú lakosa fölkereste. Nem szól a napló a hagyományos kalendáris és termésünnepeken való részvételről sem. Azért utalunk rájuk, mert mind az uradalmi majorok, mind a mezőváros életéhez szorosan hozzátartoztak évtizedekkel később is (aratóünnep, szüret, disznótor, farsang végi maskarázás stb.). Nem szólva arról, hogy sok polgárcsalád birtokolt Gyulán — mint láttuk — szőlőt, kertet, tanyát. Lindléknek egyik sem volt. A naplóíró egyszer említi, hogy a szomszédos Elek községbe kocsiztak át aratást és cséplést „nézni”. Kirándulások Gyula külterületére Kis számmal szerepel a naplóban. Zöldünnep mindössze egyszer: „lövöldében majális” (napló), „tiszti majális” (újság). Piknik alapon rendezték, a résztvevő hölgyek készítették a „gazdag ozsonnát”, az együttlétet éjszakába nyúló szabadtéri táncmulatság zárta.55 Helyszíne a városon kívüli ún. Galbácskertben 1870-1893 között működő katonai lőtér lehetett. Néhányszor „tanyára” kocsiztak ki, ami minden esetben úri tanya, kisebb majorság 54 Schcrcr 1938: II. 225-226., 304-305. 55 Békés 1908. jún. 6. 30
