Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Basics Beatrix: A biedermeier életkép-példák és megoldások
sem tudomása ezekről. Néhány képnek - így az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf arcképének - kalandos története az eseményekkel szoros összefüggésben alakult. E művek együttesen a XIX. század legjelentősebb eseményének és a század legkiválóbbnak tartott festőjének szoros kapcsolatát illusztrálják. Az 1850-es évek elején több változatban is megfestette I. Ferenc József képmását, és hasonló, egész alakos, reprezentatív portrékat az uralkodócsalád más tagjairól is készített — ezeket később a Magyar Nemzeti Múzeum, majd a Történelmi Képcsarnok Habsburg Galériája mutatta be. 1856-ban a Pesti Műegylet a tagjainak szánt jutalom műlapja Barabás A meny érkezése című zsánerképe, Ferdinand Georg Waldmüller bécsi akadémiai professzor korábbi, hasonló témájú kompozíciójának magyar falusi környezetben megformált parafrázisa lett. A hatvanas években egyre nehezebbé vált hivatalos megbízáshoz jutni. Barabás egy új műfajjal, a fotográfiával próbálkozott, fényképészeti műtermet nyitott, s saját maga által kikísérletezett vegyi receptjeit egy ma is meglévő jegyzetfüzetében olvashatjuk. Ám ez csak rövid kitérőnek bizonyult - a hatvanas-hetvenes években reprezentatív portrék sora bizonyította, hogy amellett, hogy szükség volt e műfajban a festőre, továbbra is nagyra értékelték tehetségét, képességét. Nemzeti nagyjainkról készült portréi és életképei a sokszorosítás révén már a XIX. században szélesebb körben is ismertek voltak. Közönség és szakma, a kritika értékelése megegyezett: Barabás Miklóst már életében a nemzeti művészet megteremtőjének és egyik legkiválóbb képviselőjének tartották, olyan művész-polgárnak, aki a művészetet hivatássá tette. 1821-ben Veszprémben született Borsos Márton ügyvéd, lapkiadó és újságíró József nevű fia. Mint akkoriban mindenki, aki festészetet szeretett volna tanulni, ő is Bécsbe vágyott. 1841-től Leopold Kupelwieser (1796—1862) osztályát látogatta. Történelmi esemény, a Mohács-téma foglalkoztatta legkorábban, ami későbbi műveinek ismeretében meglepőnek tűnhet. Dorffmaister Istvánnak a mohácsi ütközetet, valamint II. Lajost ábrázoló képeit másolta. 1842-ben az akadémiai tanárságot otthagyó, magániskolát nyitó Ferdinand Waldmüller tanítványa lett. Az életképek készítésében mestere stílusát és témaválasztását követte, de arcképeket is egyre nagyobb számban festett. Borsos József életéről nagyon kevés forrás, dokumentum maradt ránk, s művei közül sem sokat láthatunk állandó kiállításon. A közelmúlt Magyar Nemzeti Galériabeli életmű-kiállításának Borsos portréi is jelezték, hogy Bécsben és Pesten egyaránt ismert volt a művésztársak körében is. Amikor az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc egyik leghatásosabb kompozícióját, az 1848. július 2-i felsőházi országgyűlés-megnyitót August von Pettenkofennel elkészítette (Borsos a képmásokért, Pettenkofen magáért a jelenetért volt „felelős”), már sokak által foglalkoztatott, ismert művész volt. A negyvenes években festett arcképei és életképei tették híressé, s 1848-as Nemzetőre, amelyről máig sem sikerült kideríteni, kit ábrázol, később a korszak szimbolikus alkotásává vált. Talán legismertebb képe, az 1850-ben készült Lányok bál után 139