Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)

Basics Beatrix: A biedermeier életkép-példák és megoldások

ményeken örökítette meg. A rajzok és akvarellek szolgáltak később a nemzeti viselet albumának rézkarcaihoz mintaként. A lapokon német és francia nyelvű feliratok jelzik, milyen népcsoportok képviselőit láthatjuk rajtuk, hasonlóképpen mindennapi életük jeleneteiben, festői részletekben bővelkedő táji környezetben bemutatva.3

Zádor Anna az 1830 körüli időszakot jelölte meg választóvonalként, azután terjedtek el a festészetben a sokalakos jelenetek, főként Barabás Miklós és Borsos József műveivel.4

Az életkép témája elsősorban a család - ennek következtében az ábrázolások legfontosabb helyszínei a családi élet színterei. De már a grafikai példák esetében is láthattuk, a másik változat, a népi életképek tekintetében is jellemző ez, a szereplők mindennapi életük környezetében jelennek meg itt is.

Kezdetben a képek viszonylag kisméretűek, a század közepe táján e tekintetben is változás következett be, s a kompozíció átalakulásaival a képméret is növekedett.

Az életkép műfajában két — egymással nem ritkán vetélkedő - művész készítette a máig legismertebb, legkedveltebb képeket: Barabás Miklós és Borsos József.

Szmrecsányi Miklós 1910-ben, Barabás Miklós születésének századik évfordulója alkalmából az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat közgyűlésén tartott beszédében „a művészetnek szorgalmas, lelkiismeretes munkása”-ként emlegette a festőt. Valóban szorgalmas és lelkiismeretes volt - ezt bizonyítja nemcsak műveinek sokasága, de naplójának feljegyzései és a műveiről saját maga által készített gondos és pontos lista. Ö maga ezt így fogalmazta meg: „A mindennapi egyenletes életet részletezni nem érdemes, mert ezt is csak úgy jelezhetném, hogy folytonosan festegettem, hanem amit a közügyekben működtem, azok közül némelyeket megemlíteni nem tartom fölöslegesnek.”

Az 1692-ben alapított bécsi Művészeti Akadémia volt az első „hivatalos” képzési helye. Ezt megelőzően ugyan szülőföldjén, Erdélyben, a nagyszebeni Brukenthal- palota gyűjteményében másolta korábbi idők jeles mestereinek képeit és Neuhauser Ferenctől igyekezett elsajátítani a rajzolás, festés alapjait. Bécsből Bukarestbe utazott, ahol egyre kedveltebb és ismertebb lett, mint portréfestő. Városképekkel is próbálkozott, ezek jó lehetőségek voltak a perspektíva tanainak elsajátítására, tökéletesítésére. A munkájáért kapott pénzből itáliai tanulmányútra indult, Velencében az Accademia di Belle Arti óráit látogatta, de ott is talált alkalmat a régi nagy művészek műveinek másolására. Egy fontos barátság és szakmai kapcsolat is kötődik a városhoz: megismerkedett William Leighton Leitch skót festővel, akitől a vízfestés technikáját tanulta meg. Dél felé haladva útjának állomásait már akvarelleken örökítette meg.

1835-ben tért haza Pest-Budára és szinte azonnal kapcsolatba került az itteni szellemi élet kiválóságaival; irodalmárokkal, politikusokkal, művészekkel. Vörösmarty Mihály képmása volt az első siker, ezt számos megrendelés követte, hivatalos portrék sokasága. Dolgozott vármegyei megrendelésre, arisztokraták számára. Egy évvel Pestre érkezte után, 26 évesen az Akadémia levelező tagja lett, még a kiváló kortársat és

3 Jaschke 1821.

4 Zádor 1981: 94-97.

1.37