Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Németh Csaba: Üdülési szokások a „boldog békeidők"-ben
számolt róla, hogy háromórás hajóutat tett egy szigetre, s azt is észrevételezte, hogy kevés a vendég. Megjegyezte, hogy „kevés az ember, s nagyon kedélytelenek”. Azt feltételezte, hogy talán a kolerától félnek, pedig annak nyoma sem volt. Cirkvenica azonban már nem olyan, mint amilyennek pár évvel ezelőtt látta. Az Adria magyar sarka eszerint már a világháború előtt a hanyatlás jeleit mutatta. Az üdülők egyre rokonszenvesebbnek találták a túlparti, olasz üdülőhelyeket. Erre utalnak az alábbi tudósítások. A nagyváradi Olasz család 1910 júliusában például Fanóban akart eltölteni két hónapot. Július 19-én Riccionéből azzal jelentkezett Fiuka, hogy otthagyták Cirkvenicát, mert ott nem lehet homokot találni. Előbb Fanóba mentek át, de csak két napra, mert ott sem találtak. Riccione Fano és Rimini közt egy kezdetleges hely volt, de kiszolgálással. Egy budapestié volt az előző évben épült hotel, aki Riminiben is tartott fenn vendéglőt. Mivel még kevés volt ott a vendég, ezért uraknak érezhették magukat. A „kosztat” és a strandot is kitűnőnek találták. Editéket kivéve az egész famíliájuk ott volt, de a következő hónap elején ők is odautaztak. A reggelitől egyenesen a kabinokhoz mentek fürdeni, s fél egyre jártak föl ebédelni. Délután ismét leköltöztek a tengerpartra s egészen vacsoráig ott is maradtak. Rimini csak tíz percnyire volt, így azt is megnézték. 1910. július 30-án minden kedvező tapasztalat ellenére azt írta Fiuka, hogy nem adná Cirkvenica egy falevelét az egész Riccionéért: „Szép, kedves hely, de folytonosan ezeket a piszokkedvelő taljánokat élvezni, kissé sok egy magyar gyomornak.” Bandi 1913. június 2-án arról írt Ladies Gyulának, hogy előző nap kiköltözött a velencei Lídóra, s két hétig ott is marad. Azzal próbálta odacsábítani őt is, hogy a víz 22 fokos, s micsoda nők vannak itt, ráadásul mindegyik testhez álló trikóban fürdik! György 13-án Lussinpiccoloból jelentkezett, ami nem közelítette meg Rimini kellemességeit, de július 4-én Brionitól sem volt elragadtatva. Augusztus 6-án már Anconában járt. A baráti kör egy másik tagja, Dezső június 13-án Lovranában a szakadó esőre és ködre panaszkodott. Majd Lussingrandeből írt át az ekkor Riminiben üdülő Ladies Gyulának, hogy ha felmegy a Monte Giovannira, tisztán megláthatja, amikor ő fürdeni megy a köpenyében. De azt is látja ám, hogy már megint lassú tempóban udvarolgat. így aligha csodálhatjuk, hogy Gyula még három héttel később is arról írt, hogy igen kellemesen érzi magát. A fürdést, a napkúrát és a tengerparton való mezítlábas talpalásokat nagyszerűnek találta. Viktor készítette neki elő a szállást. Arról értesítette, hogy a szobája a második emeleten lesz, de csak augusztus elsejéig tudta azt lefoglalni. A külföldi fürdőhelyek közül idézzük fel Tóth doktor nászútját. 1904. július 5-én érkeztek Karlsbadba, s a Germánia-házban szálltak meg. Annyi ember gyűlt össze a festői kisvárosban, amennyit a felesége még sohasem látott. Margit bízott a szénsavas fürdőben. 18-án viszont arra panaszkodott, hogy fáradt, mert a kúrára naponta hatszor is fel kell menni, s még 8 napig tart. Elújságolta, hogy a gyógyító forrást villanyfény világítja meg egy márványcsarnokban. Ez akkor még nyilván unikumnak számított. Utoljára július 23-án jelentkeztek a híres üdülőhelyről. 1912-ben Hoffmann Károly 134
