Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Németh Csaba: Üdülési szokások a „boldog békeidők"-ben
A következő évtől feltűntek a képet ábrázoló, sokszorosítással készülő levelezőlapok. 1885-ben megengedték, hogy magánkiadásban is megjelenhessen képes levelezőlap. Magyarországon az első alkalmi lapot 1891-ben, Temesváron adták ki, de a hivatalos képeslapkiadás csak 1896-ban indult meg. Eredendően a lapok hátoldalát csak címzésre lehetett felhasználni, s ide ragasztották a bélyeget is. A kép az előlap felét-har- madát foglalta el, s mellette maradt némi hely a szöveges közlésre. Am a képek mérete egyre nőtt, a századfordulóra már szinte az egész oldalt betöltötte, csak kis felületet hagyva az írás számára. 1905-ben fogadta el a posta, hogy a lapok hátoldalát egy függőleges vonallal megosszák, s ide, a címzés mellé kerüljön a szöveges üzenet helye.3 A képeslap gyors elterjedése szoros kapcsolatban állt az utazással, üdüléssel. A vasút révén kitágult a világ. Míg 1860-ban csak 34 várost érintett, addig 1880-ra 83, 1900-ra pedig már 133 város vált általa gyorsan megközelíthetővé. A hálózat bővülésével párhuzamosan nőtt az utasforgalom is: megnőtt a belső idegenforgalom. A közép- osztály életmódjának szerves részévé vált a nyaralás. Egy magára valamit is adó család számára illett valamelyik nevezetes fürdőhelyen eltölteni néhány hetet, vagy akár egy hónapot is. A tehetősebbek külföldre is eljutottak. Eközben felmerült az igény, hogy az otthon maradt hozzátartozóknak, ismerősöknek rövid üdvözlő sorokat küldjenek, jelezve, hogy gondolnak rájuk. A levelezőlapon szereplő kép pedig bemutatta, hogy a küldője éppen hol, milyen környezetben tartózkodik. A képeslapok ugyanakkor a helyi látványosságok publikálásával, az irántuk való érdeklődés felkeltésével maguk is támogatták a turizmus fejlődését. A XX. század első évtizedében az ország legalább 60 gyógyfürdő- és üdülőhelyéről készült képeslap, csak Herkulesfürdőről ismerünk 180- féle felvételt.4 A képeslap látványosan „beszél” koráról s fontos tudományos dokumentumként szolgál egy-egy település régi épületeinek, utcaképeinek, eseményeinek megjelenítésével. Általában olyan helyekről készült, ahol a korízlés szerint valamilyen nevezetesség volt. A maga közérthetőségével, a kisemberre méretezett esztétikai megformálásával a tömegkultúra egyik kifejező eszközévé vált. Sajátosan tükrözi egy letűnt korszak atmoszféráját, ezáltal komoly segítséget nyújt az adott korszak árnyaltabb megismeréséhez. A rövid közlendők, üdvözletek továbbításának praktikus formája. Az illusztráció sokszor szavak nélkül is üzenetet hordoz: vall a feladó érzéseiről, hangulatáról. A kép tehát legalább olyan fontos, mint a szöveg. Emléket ébreszt, gyönyörködtet, a barátság, az utazás és a pihenés szimbóluma. Segít kielégíteni az embereknek a távoli tájak megismerésére irányuló érdeklődését. Jól tanulmányozhatók a lapokon egy adott település változásai: hűen rögzítik a középületeket, tereket és utcákat. Az utcaképeken nyomon követhetők a helyi üzlethálózat, illetve a közlekedési eszközök, valamint a járókelők ruházatának a változásai. A lapok témája jelzi, hogy kiadójuk mit tartott fontosnak bemutatni.5 A képeslap újszerűségével, közérthetőségével már az 1890-es években felkeltette 3 Petercsák 1994: 8-13. 4 Petercsák 1994: 19-21. 5 Petercsák 1994: 19-20., valamint 5. és 35-37. 126
