Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

Az érvényben lévő rendelkezések a protestánsoknak előírták a katolikus ünnepek megtartását. A katolikus plébánostól kellett felmentést kérni, ha ilyenkor sürgős mezei munka akadt. A céhek csak katolikus mestereket akartak maguk közé venni, pedig például 1767-ben a gyulai református és görögkeleti csizmadiák is szerettek volna céhtagokká válni.

44 Gyulán a XVIII. század legsúlyosabb vallási konfliktusa Bicskei Szőke István prédikátorhoz fűződik. A szolgabíró 1774-ben följelentette, mert az egyházfegyelmet érvényesítve, kiprédikálta és úrvacsorától eltiltotta azt a református éjjeli őrt, aki katolikus módon énekelve, Szűz Mária dicséretét is kiáltozva, járkált éjszaka. A lelkészt 1775-ben királyi parancsra megfosztották állásától.

45 Utaltunk arra a helytartótanácsi rendeletre, amely a vármegyét a protestánsokat ellenőrző katolikus főpapok támogatására szólította föl. Ellenőrzésre általában akkor került sor, amikor a püspök vagy a főesperes az egyházmegye plébániáit vizitálta (ugyanezt sokáig tiltották a protestánsoknak). A látogatások szabálytalan időközökben zajlottak le. Csupán kettőről maradt följegyzés, mely a reformátusokat érintette. Alapy János katolikus főesperes 1754-ben látogatta meg a megyebeli protestáns egyházakat. A bábakeresztelésről támadt nézeteltérése a prédikátorokkal, ami különben visszatérő tárgya volt a dogmatikai vitáknak. Az 1788. szeptember 13-án Gyulán vizitáló Kalatay Xavér Ferenc nagyváradi római katolikus püspök megidézte Micskei Nagy Istvánt, a templomépítést elkezdő református prédikátort, mert egy lutheránus ifjút a nélkül esketett meg, hogy a katolikus templomban kihirdették és elbocsátották volna. A még érvényben lévő rendelkezések értelmében az esketést meg kellett ismételnie a református lelkésznek.

46 Két újabb lelkész nevét említettük. Térjünk vissza a félbehagyott névsorhoz, nézzük meg, kik viseltek lelkészi hivatalt Szendrei Gergely és Toronyai András után ! A már szintén megnevezett Mándoki István feleségül vett Gyulán egy fiatal özvegyasszonyt, akit azonban hamarosan letartóztattak azzal vádolva, hogy előző férjét egy boszorkányhírben álló asszonnyal megölette. Az ügyész halált kért a lelkésznére, de a bíróság 1723 szeptemberében fölmentő ítéletet hozott, mert a perújrafelvétel során kiderült, hogy az asszony egyik haragosa koholta a váddá növekedett rágalmat. Feltehető, hogy a házaspár az eset után jobbnak látta hamarosan elhagyni a várost.

47 Amikor az 180l-es tűzvész után Juhász István saját és hívei emlékezetére támaszkodva, összeállította elődei névsorát, a gyulaiak már csak a vezetéknevére emlékeztek Mándokinak, de az őt követő Sukorai Istvánt teljes nevén 44 Scherer I. 319., 327. 45 BML Megyei nemesi közgyűlési jegyzó'könyvek IV. A. La. 13. 269. o. 120. sz.; Scherer I. 327. 46 Gajdács Pál: Az 1754-iki egyházlátogatás Szarvason (Markovicz Mátyás ev. lelkész emlékirata nyomán). Bévk. V. 1878/79. 50-61.; Grócz Béla: A múlt századi gyulai plébánosok. Bévk. XIV. k. Gyula, 1887/88. 46-53.; Karácsonyi I. 394. 47 Oláh György: A boszorkányperek Békésvármegyében. Művelődés történei mi vázlatok a múlt századból. Békés-Gyula, 1888. 86-108.