Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920
nem derül ki, mi lehetett valójában a vétke. Az utóbbi kétszáz esztendő gyulai lelkészei közül róla tudunk legkevesebbet. Alakja nagyon halványan rajzolódik ki előttünk. Lehet, hogy viselkedését nem kedvelték, noha megtapasztalhatták előbb is. Súlyos bírálatok hangzottak el lelkészi képességeit illetően, de a hívek részéről szintén csak utólag. Az viszont igaz, hogy 1854-ben az egyházmegye nem hagyta jóvá lelkésszé választását, ugyanis vizsgáztató testülete elégtelennek ítélte fölkészültségét. Akkoriban éppen vitatták, ki szentelje a lelkészeket, az ezt a feladatot hagyományosan ellátó egyházmegye vagy a jogot magához vonni kívánó egyházkerület. Gonda az utóbbihoz föllebbezett, és az agg Szoboszlai Papp István szuperintendens kitűnő minősítéssel fölszentelte. 16 Rendre fölmerült ellene a vád, hogy anyagilag tönkre tette a „gyulai fényes egyházat". Csakhogy visszakeresve a jegyzőkönyvekben, kiderül, hogy az egyházi pénztár az általa kezdeményezett nagyobb beruházások és költséges vállalkozások előtt sem mondható rendezettnek, és bár a döntéseket az abszolutizmus kényszeréből rendszeresen mint „elnöki határozatokat" jegyzőkönyvezték, azokat sosem egyedül hozta. A nagyobb pénzösszegeket felemésztő kiadások egyike sem tűrt további halasztást. A népességnövekedés megkövetelte a „külső vegyesiskola" felállítását és új tanítói állás szervezését, amiről egyébként már 1846-ban határoztak. Az esedékes templomrenoválás mellett a toronysisakot teljesen újra kellett ácsolni. Csakhogy a társadalmipolitikai válságot átélő hívek, akiknek párbérfizető készsége amúgy is lanyhult, nem tudták elviselni, hogy a költségek fedezésére külön adót fizessenek, majd ennek szintén akadozó folyása miatt az egyház kétszer is kölcsönt kényszerüljön fölvenni. Mindehhez még a „szabad iskolázás", azaz a tandíjmentesség bevezetése is járult. 17 Gonda utolsó gyulai éve jórészt védekezéssel telt el. Az ellene és mellette szóló nyilatkozatok, a vádak, melyek közt a végén már szolgálati mulasztás, a hívek elidegenítése, erőszakosság is szerepelt, negyvenhárom iratrészes peranyagra szaporodtak. Bár sorra cáfolt mindent, pártoskodásnak tulajdonítva a panaszokat, az egyházkerület vezetésének be kellett látnia, hogy a békesség csakis távozásával állhat helyre. S ez ténylegesen a gyülekezet többségének akaratával találkozott. 18 A következő lelkész megválasztása a rövid „alkotmányos időszak" idején, éppen az országgyűlési választásokkal egy időben, 1861 márciusában zajlott le, amikor a bécsi kormányzat már minden addigi, egyházakat sújtó tilalmat föloldott. A jelölést és a szavazást polgári normák szerint folytatták le. Egy hónappal Gonda lemondása után a Gyulára látogató esperes öt jelöltet terjesztett a presbitérium elé, de addig már a presbiterek is tájékozódtak, sőt maguk jártak más helységekben prédikációkat hallgatni. Nem lehet tudni, vajon - mint tervezték - Gyulára is hívtak-e jelölteket vagy sem, de a két fél 16 TtREL I. 29. i. 56. d. 214.; 57. d. 286.; Jkv. III. 156-157. 17 TtREL I. 29. i. 56. d. 196.; Jkv. II. 370., 380-381., 411-413., 423-424., 434-^35., 436. 18 TtREL I. 29. i. 57. d. 268.; Jkv. III. 27-36.
