Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

sárnap reggeli templomi istentiszteletről átkerült a parókiára. A gyülekezet már nem vett részt rajta, a liturgia lerövidült, a nyilvános bűnvallás, a kirekesztés és visszavétel szertartása, a megszégyenítő külsőségek eltűntek. Mindemellett az önkéntességet ekkor sem zárhatjuk ki. Nem egyszer olvasható, hogy „önként ment fel", tehát nem hívatták, elegendőnek bizonyult a hagyomány ereje, a lelkiismeret késztetése, olykor valószínű a közvélemény, esetenként a család nyomása. A legutolsó esetben a válófélben teherbe esett menyecskét férje szülei kérésére hívatta a lelkész. Lelkiismereti ösztönzés példájaként egy alkalommal Ecsedyért egy haldokló asszony üzent. A prédikátor az egyik presbiter kíséretében kereste föl: „meg catechizálván a beteget, igaz töredelmesség jeleit benne észre vette; és mint tettét megbánó személy az Ekkla (=eklézsia) tagjai közzé vissza vevődön" (1820). Tehát lefolytatta a kirekesztés szertartását, de a katekizációval meggyőződött arról, hogy a bűnös tisztában van tettének súlyával, ezért mindjárt vissza is fogadta. Nem sokkal előbb egy özvegyasszony peniteált korábban, férje életében elkövetett paráznaságáért.

41 Az, hogy a nemesek és az értelmiség hiányzik az erkölcsbíráskodás szereplői közül, nem meglepő. A kiváltságos és tanultabb csoportok tagjai általában hamarabb kihúzták magukat a hatóságilag nem kötelező vallási törvények, előírások hatálya alól, erre Illyés Endre idézett könyve számos korabeli példával szolgál. Erkölcsileg azonban ők sem voltak feddhetetlenek. Ha az egyházközség vezetői megbotlanak, aligha várható az egyszerű egyháztagoktól az ellenkezője. Ezek az ügyek azonban nem a presbiteri erkölcsbíróság előtt zajlottak le, hanem magasabb hatóságok elé kerültek, mint a munkahely fegyelmének és rendjének problémái. A Juhász István helyébe lépő Kuthy Lajost 1817-ben, miután hívei mind templomi, mind polgári magatartását kifogásolva, élesen szembefordultak vele, az egyházmegye rábírta, hogy cseréljen állást a közeli Feketegyarmaton lelkész Ecsedy Gáborral. Ezen a ponton személyében és hivatalában találkozott egymással korszakunk három gyulai prédikátora. Mielőtt Kuthy perének tanulságait fölidézzük, kiegészítjük, amit eddig megtudtunk a másik két lelkész alakjáról. Juhász ekkor már a békés-bánáti esperes. Találkoztunk vele mint építővel, szervezővel, helyreállítóval, esperes utódja nagy műveltségű, türelmes és bölcs embernek jellemezte.

42 Ecsedy a gyulai lelkészek sorában eddig leghosszabb ideig, 35 éven át szolgált a városban. Említettük, hogy csak az utolsó években romlott meg a kapcsolata az egyháztagokkal, egyébként kiegyensúlyozottságjellemezte, és mind a reformátusok körében, mind a szélesebb helyi társadalomban tekintély övezte. Nemcsak szigorú prédikátor volt, hanem természettudományos, vallásbölcseleti, történelmi és szépirodalmi érdeklődésű, művelt honorácior is. O foglalta össze először nyomtatásban Gyula város tör41 Néhány tipikus gyulai erkölcsbírósági szöveget közöltem: Kósa László: Erkölcsi kihágások és büntetéseik Gyulán a XIX. század első felében. Békési Élet, 1979. 118-125. 42 Kis Bálinti, m. 102., 105-106.