Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

1792. február 20-án meghalt Micskei Nagy István lelkész, és utódja, a fiatal Juhász István két hónap múlva érkezett meg.

9 A protestáns egyháztörténeti irodalomból jól ismert, hogy a türelmi rendeletet milyen nagyarányú templomépítési hullám követte. A gyulai építkezés ebbe pontosan beletartozik. A mai Békés megye területén 1780 és 1820 között 26 jelenleg műemlékként vagy műemlékjellegűként számon tartott, teljesen új templomot építettek, illetőleg belefogtak építésébe vagy jelentős bővítést végeztek. Köztük 12 reformátust, 7 evangélikust, 3 görögkeletit és 5 római katolikust találunk. Azaz a nem katolikusok gyorsan megragadták a lehetőséget, de helyenként a megszaporodott római katolikusok is templomépítésbe fogtak.

10 Mindehhez biztos gazdasági hátteret nyújtott a kor mezőgazdasági konjunktúrája. A gyulai református templom külső megjelenését tekintve jellegzetesen beleillik a korszak stílusába. A provinciális későbarokk építkezés jegyeit viseli magán. Általában szerényebb kivitelezésű, mint a Dél-Tiszántúl és a KözépAlföld ugyanebben az időben emelt, hasonló nagyságrendű templomai, ami különösen szembetűnő az alacsony, sík mennyezetre és a viszonylag egyszerű főhomlokzatra tekintve.

11 Nem egészen hat esztendeig örülhettek a hívek az új templomnak. Költségeit egészen még ki sem fizették, amikor 1801. július 9-én a város nagy részével együtt leégett. Gyula kárát közvetlenül a katasztrófa után igen magas összegre, 1 014 548 forintra becsülték.

12 A tűzről érzékletes szemtanúi leírások maradtak fenn. Köztük Juhász Istvánéjói tükrözi a veszélyben megzavarodott ember kapkodását. A tűz a templomtól mintegy tíz percnyi gyalogjárásra ütött ki, mégis nemcsak az egyházi épületek hamvadtak el, hanem elpusztult az összes egyházi felszerelés és a lelkészcsalád személyes holmijának nagy része. Egyedül az 1785-ben Budán öntött kisharang maradt épen. Bár lezuhant a magasból, de nem repedt meg, és azóta is használják, mint a város legrégibb harangját.

13 A szerencsétlenség elviselését, a károk kiheverését több szerencsés körülmény segítette. A segélyek már július 14-től kezdtek a városba érkezni, s később is az emberi együttérzés szép példáit érhették meg a gyulaiak. Bő termést takaríthattak be, amit kedvező áron értékesíthettek. Mivel nyár volt, ideiglenes kunyhókban és sátrakban meghúzhatták magukat, míg a házak újra fedél alá kerültek. Valószínűleg az is kedvezett, hogy a francia-osztrák viszonyban éppen néhány éves béke uralkodott az újjáépítés idején. Az első hetekben 9 Scherer I. 311.; Implom József i. m. 191-195. 10 Sisa Béla: Békés megye műemlékei I-II. Békéscsaba, 1981. passim. 11 Sisa Béla i. m. I. 233. Az alföldi református templomokra általában: Bibó István: Az Alföld későbarokk és klasszicista építészetének néhány kérdése. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények 304. sz. Bp., 1967. 525-564. 12 Scherer I. 382. 13 Jkv. I. 3-7. (Közölve. Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhez és történeti néprajzához [1801-1850]. A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988. 176-178.); TtREL I. 29. i. 56. d. 3.; Scherer I. 380-382.