Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

arról nem lehetett bizonyítani, hogy valaha katolikus kultuszhely volt, így nem vehették el tőlük. Az 1735-i békésszentandrásinak mondott, de a fél megyét érintő parasztfelkelés után a Helytartótanács tudakolta, miként lehetnek templomaik a protestánsoknak Békésben, holott a Carolina Resolutio értelmében ott sosem voltak artikuláris helyek. Az akkori, már tisztán római katolikus megyei vezetés az időközben (1722-ben) leváltott tisztikart okolta. A Helytartótanács a rendelet megtartását írta elő és kérte a vármegyét, hogy támogassa a katolikus főpapok protestáns egyházakat ellenőrző látogatásait.

31 A változatlanul túlnyomólag protestáns vidéken mégsem kezdtek templomfoglaló vagy -romboló akciókba, valójában nem is lett volna miért és kinek, de a letelepüléssel járó templomépítési lendületet korlátozták. Békésen 1728-34 között szilárd anyagból még megépült a református templom, de csak fatornyot illeszthettek rá. Ellenben Gyomán mintegy háromnegyed évszázadon át (1774-ig) egymásután négy, de csak nád-sövény-vályogfalú templomocskát tűrtek meg, mert a nem katolikusoknak a rendelkezések tiltották szilárd anyagból a templomépítést.

32 1742-ben a gyulai hívek engedélyt kértek romladozó oratóriumuk kijavítására, amit a vármegye pártolólag terjesztett tovább a Helytartótanácshoz, válasznak azonban nincs nyoma. Ekkorra már eltűntek a tetőt fedő kupolák, ezért újrazsindelyezést is kérelmeztek 1746-ban, de ezt nem engedték meg, viszont új haranglábat állíthattak, bár az nem lehetett magasabb az épületnél. A harangláb helye az oratóriumtól délre volt a mai Erkel téren, valószínűleg ott, ahol most a zeneszerző szobra látható.

33 Almássy Dániel helyettes szolgabíró éppen 1746-ban újította meg körrendeletét, mely a református és evangélikus templomok legkisebb javítását is vármegyei engedélyhez kötötte.

34 Mogyoróssy János jóvoltából ismerjük az oratórium rekonstruált, hiteles képét. Külső látványa, a tető kettős, manzárdot utánzó ácsolata, az oldalfalakon az ablakok íve, valamint a falsík díszítése egyszerű, provinciális barokk stílusjegyeket mutat. A tető csúcsán sokágú csillagdísz jelezte a vallási hovatartozást. Az oratórium látványa egészében emlékeztet a XVIII. században torony nélkül emelt magyarországi protestáns templomok, ún. „granárium" stílusára. (Talán véletlen, de megjegyzésre méltó, hogy amikor a század végén uradalmi tulajdonba került, egy ideig magtárnak használták.) Az észak-déli irányban húzódó négyszög alakú épület bejárata délről nyílott. A szűk előtérből egye31 Karácsonyi I. 392., 394.; Scherer I. 327. 32 Karácsonyi I. 393.; Szegedi Károly: A békési reform, templom története. Békés, 1903. 45.; Harsányi Pál i. m. 6-11. 33 BML Megyei nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek IV. A. La. 6/1. 158-160. o. 287. sz.; Haan Lajos: Regeszták Békésvármegye jegyzőkönyveiből 1715-1795. Bévk. XI. k. Gyula, 1884/85. 133134.; Scherer I. 327.; Petik Ambrus: Békés megye leírása 1784. Sajtó alá rendezte Dankó Imre. Gyula, 1961. 20-21. 34 Veress 480.; Példának idézzük, hogy 1773-ban a békési református templom bővítésének engedélyezését vizsgáló bizottság tagja volt mások mellett a gyulai katolikus plébános is (Szegedi Károly i. m. 1903. 6-7.).