Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén
ben fejti ki álláspontját, és nincs adat arról, hogy másutt is találkoztak volna. A kérdés a korban nem tartott számot különösebb érdeklődésre, az irat pedig nem tartozik Melius jelentősebb művei közé. Ellenben a vita hangnemének türelmetlenségét néhány évvel később Károlyi Péter nagyváradi és Félegyházi Tamás debreceni prédikátorok - egyébként mindketten Melius hívei és az esemény idején külföldön tartózkodtak - fölrótták püspöküknek. 56 Esze Tamás szerint a haláláig hű lutheránus Sztáray a vita után kényszerült Gyulát elhagyni. Különben Kerecsényi, éppen ottléte idején, hosszabb ideig távol volt a településtől. Sztáray után távozott - Esze föltevése szerint Sibolti Demeter iskolai rektor is, aki ugyancsak megmaradt lutheránusnak. 57 Bár nincsen közvetlen bizonyítékunk, mivel a Tiszántúl nagy része ekkor lesz református, valószínűnek gondolhatjuk a reformátusság túlsúlyra jutását Gyulán is. így érhette meg a város a vár 1566. szeptember 2-i elestét. 58 Sztáray és Sibolti elmenetelével véget ért Gyula városa művelődéstörténetének mindmáig legnevezetesebb korszaka, egy olyan időszak, melyben irodalomtörténetileg számon tartott személyek sora él itt hosszabb-rövidebb ideig, vagy megfordult a városban. A vonatkozó adalékok együttes számbavétele vitathatatlanul tanúsítja, hogy Gyula a magyarországi reformáció egyik fontos regionális központja volt. Személyes és intézményes szálak találkoztak itt, majd széttartva bonyolódtak tovább. A családi összefonódások még inkább hangsúlyozzák a betöltött jeles szerepet. Az eddigieken kívül hadd említsünk még három, az irodalomtörténetben ugyancsak számon tartott költeményt: szorosan ugyan nem kötődnek a protestantizmus helyi történetéhez, de protestáns hátterük vitathatatlan. Gyulán írta Békési Balázs deák (Bálás deiák Békési) végvári hadnagy, vagy annak atyja a Sodorna és Gomora veszedelméről szóló bibliai históriáját. 59 A gyulai végvári vitézek egyik kalandos vállalkozásáról szól a többek által legszebb históriás éneknek mondott Cantio de militibus pulchra (Szép ének a katonákról), melynek sem pontos keletkezési idejét (1560as évek), sem szerzőjét nem ismerjük. 60 Végül egy, XIX. század elején kiadott verses história őrzi az emlékét Toronyi Tamás gyulai végvári vitéz hőstetteinek. Az eredetileg feltehetően XVI. századi históriás ének, melynek elemeit ebben a műben felhasználták, azonban máig nem került elő. 61 Mindeddig nem szóltunk róla, vajon hol tartották korszakunkban a protes56 Révész Imre: Melius és Kálvin. Kolozsvár, 1936. 40-46.; Horváth János i. m. 62-64.; Kathona Géza: Melius Péter életműve. Studia et acta ecclesiastica II. Bp., 1967. 145-146.; Esze Tamás i. m. 171-172.; Melius: A lélek könyve. Debrecen, 1562-1563: RMNY I. 184. 57 Zoványi Jenő: i. m. 1977. 138.; Esze Tamás i. m. 174. 58 Révész Imre i. m. 1938. 120-125.; Zoványi Jenő i. m. 1977. 138-141. 59 RMKT VI. XVI. századbeli magyar költők művei. V. Közzéteszi Szilády Áron. Bp., 1896. 265-269., 383-388. 60 RMKT VII. XVI. századbeli magyar költők művei VI. Közzéteszi Szilády Áron. Bp., 1912. 175-180. A szövegről legújabban összefoglalóan és műelemzést adva Varjas Béla írt: A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei. Bp., 1982. 185-219. 61 A kérdés kutatásának legfrissebb összegzése: Komlovszky Tibor: Toldi és a gyulai vitézek. Irodalomismeret 1992. májusi szám 13-20.
