Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

Iád sarja csecsemő még, amikor a szüleit a török rabságba hurcolja. Rokona, Jaksics Péterné neveli föl és járatja a gyulai latin iskolába. Debreczeni Ember Pál Jaksicsnét a reformáció támogatásáért hősnőnek nevezi.

35 Gyulán tanult (1556-1561) és innen ment Wittenbergbe Szikszai Fabriczius Demeter. Öccse, Balázs esetleg rövid ideig tartózkodott a városban. Hitvitázó lelkész és iskolaigazgató lett, felvirágoztatta a sárospataki kollégiumot, nevezetes latin-magyar szójegyzéke szerkesztett.

36 Demeter visszajött Gyulára 1563-ban, és ebből az alkalomból latinul megverselte a város szépségét, gazdagságát, egyúttal köszönetet mondott pártfogóinak, Massai Imrének és Kerecsényi Lászlónak. Valószínűleg 1565-ig tanított Gyulán.

37 Ekkortájt - valószínűleg az 1562-1565 közötti jdőben - még egy tekintélyes tanára van a gyulai iskolának, Sibolti Demeter. O is a Massaiak patronáltja, az 50-es években, mielőtt Wittenbergbe tanul (1559-1562). Gyuláról NyugatDunántúlra távozott, ahol a Nádasdy család, Ferenc, a híres törekvő „fekete bég" szolgálatába állott. Elete végén győri evangélikus lelkész volt, és mint apjának keresztkomája segélyezte az ott iskolába járó Szenei Molnár Albertet.

38 A főúri és nemesi patrónusok befolyását nemcsak az iskolák és a lelkészek támogatása jelzi, hanem olyan fontos események, mint a Gyulától nem messze fekvő mezővárosban, a Csanád megyei Toronyon 1549-ben és 1550ben tartott lutheránus zsinatok, melyek Petrovics Péter környékbeli nagybirtokos, temesvári várkapitány oltalma alatt zajlottak le. Bár tárgysorozataikat és végzéseiket nem ismerjük, jelentőségüket mutatja, hogy korábbi hasonló típusú papi gyűlésről a magyar protestantizmus történetében csupán egyről tudunk (Erdőd, 1545). A korabeli zsinatokon szélesebb vidékek lelkészei tanácskoztak fontos hittani és szervezeti kérdésekről. Megjegyzendő, hogy Petrovics néhány esztendővel később Északkelet-Magyarországra került, ahol a református irány egyik legbuzgóbb védelmezője volt.

39 Időközben a gyulai erősség egyre nagyobb jelentőséget nyert. A török 1543-ban elfoglalta Szegedet, 1552-ben Temesvárt és Lippát, így lett Gyula végvárrá, mégpedig stratégiailag igen fontos ponton, Egertől délre az egyetlen komoly Habsburg-párti erőd. Fokozott figyelem irányult helyzetére. A vallási viszonyok alakulását tekintve, kézenfekvő lenne arra gondolni, hogy a katolikusok a Királyi Magyarország központjainak távoli fekvése és a közbeékelődő 35 Debreczeni Ember Pál i. m. 70.; Bod Péter: Magyar Athenas. Nagyszeben, 1766. 20.; Horváth János i. m. 328.; Kathona Géza i. m. 224. 36 Rácz Károly i. m. 42.; Scherer I. 177-178.; Horváth János i. m. 328-329. 37 Rácz Károly i. m. 10., 34., 113-114.; Esze Tamás i. m. 126. A vers fordításának legújabb kiadásai: Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a török világ végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba 1981.143-144. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9.; Pánczél Barnabás: Szikszai Fabricius Demeter gyulai iskolamester latin nyelvű versei Vég-Gyuláról. Békési Élet 1986. 478-488. 38 Horváth János i. m. 411-412. 39 Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp., 1881. 1622.; Kathona Géza i. m. 217- Ezeknek a zsinatoknak csupán a rövid tárgysorozatát ismerjük. Annyira töredékesek a vonatkozó adatok, hogy hosszú ideig földrajzi helyükről is vitatkoztak.