Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

mányként magánföldesurak tulajdonába került (1387). Ma is meglévő, egyedülálló műemlék téglavára a XV. század első évtizedében épült egy két megyére kiterjedő hatalmas uradalom központjaként. Maga a település ugyanekkor kapta első mezővárosi előjogait. A tájegységek találkozása igazgatási vonatkozásban is megmutatkozott. A XVI. század első felében magának a városnak a belterülete Békés és Zaránd vármegye, illetőleg a váradi és az egri római katolikus egyházmegye között oszlott meg. A török veszély hatására jelentős vízivárrá fejlesztett erődítmény változatlanul a gyulai uradalom központjául szolgált. A XVI. század elején az uradalom 73 települést számlált, két másik, népes mezővárosát, Békést meg Simándot a gyulai központnak rendelték alá. A földesúri város kiváltságai között az önkormányzás-önigazgatás jogait és az évi két országos vásár szabadalmát (1528) kell megemlíteni. A polgárság jelentős hányada, éppúgy, mint a környékbeli aprófalvak népe, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Szőlős- és gyümölcsöskertjeik is voltak, de nem számottevőek. Gyula gazdasági jelentőségét leginkább a messzire elnyúló aprófalvas, várostalan vidék és az uradalmi központ szükségleteinek kiszolgálására települt kézműipar és a hozzákapcsolódó kereskedelem képezte. Bácskai Vera negyven korabeli mezőváros kézműveseinek adatait értékelve, a szakosodást, a mesterségek számát tekintve az első, az iparűzők lakossági aránya szerint negyedik helyre sorolta Gyulát. Megindult a céhes szervezkedés is. A városi élet magasabb fokáról tanúskodik a település többször kibővített, háromhajós, nagyméretű plébániatemploma, ferences kolostora, beginaháza, több kápolnája, latin iskolája, betegeket és öregeket gondozó ispotálya, melyekről alább még szólunk. Mielőtt a közvetlen török veszély árnyékába került, lakossága 2500-3000 fő között mozoghatott, ami a 10-12 korabeli legnépesebb magyarországi mezőváros között jelöli ki a helyét, és megfelel a kisebb civitások lélekszámának.

2 A város és vár jelentőségét tanúsítják a mohácsi csata után birtoklásukért vívott hatalmi harcok. 1526 után a környékbeli nemesség túlnyomó többsége János király pártjára állt, hamarosan kezükbe került a vár is. Ujabb fordulat 1552-ben következett, amikor Fráter György politikája nyomán Erdély s vele a gyulai vár is Habsburg uralom alá került. A mai Gyula határában a XVI. században először ekkor pusztult el néhány kis falu úgy, hogy többet nem éledt újjá. Izabella királyné visszatérése és János Zsigmond tényleges trónra lépése azonban ismételten változtatott a Ferdinánd hűségén maradt vár helyzetén. Ez volt Gyula reformációjának társadalmi-politikai-gazdasági háttere. Bár a város korabeli állapotáról valóban sokat tudunk, meg kell mondanunk, hogy reformációjáról mégsem igazán elegendőt. Ennek okát a magyarországi reformáció forrásainak sokszor töredékes voltában kereshetjük. Ismerjük a folyamat fejleményét, a XVI. század végén túlnyomórészt protestáns országot, de nem ismerjük kellő részletességgel annak szakaszait és közbülső történéseit. A 2 Scherer I. 30-48.; Veress I.; Bácskai Vera i. m. 28.