Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

Adattár

beszéléseket, humoros cikkeket közölt helyi és országos egyházi és világi lapokban. 15. Dombi Lajos (Szilágysámson, 1853- Gyula, 1920). Lelkészcsaládban született, apja esperesi tisztséget is viselt. Középiskoláit Zilahon és Kolozsvárott, a teológiát Debrecenben végezte. Segédlelkész volt Genesen (18751876) és Felsőbányán (1876-1877) (mindkettő' Szatmár m.). Rendes lelkész lett Somkeréken (Szolnok-Doboka m.) (1877-1878), Kémeren (Szilágy m.) (1879-1883) és Nagyváradon (1883-1889). 1887-ben választották meg gyulai lelkésznek, állását azonban csak 1889-ben foglalhatta el. 1902 és 1913 között a békés-bánáti egyházmegyének előbb helyettes, utóbb rendes esperese volt. Számos alkalmi verset és prédikációt, vallásos tárgyú beszédet publikált főleg helyi lapokban. Versei és alkalmi beszédei külön füzetben is megjelentek. 16. Pallmann Péter (Billed, [Torontál m.], 1884 - Makó, 1961). Római katolikusnak született, középiskoláit a szegedi városi főgimnáziumban végezte el (1894-1902). Belépett a piarista rendbe, a próbaévet Vácott töltötte. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti tudományegyetem hittudományi karán folytatott (1903-1907). Nagykárolyban plébániai segédlelkész és vallástanár ( 1907— 1911), Kecskeméten a piarista gimnázium vallástanára és a növendékek tanulmányi felügyelője (1911-1913), Kolozsvárott (1913-1914) a hittan-tanárképző tanulmányi felügyelője és teológiai tanár (egyházjog, bölcselet, erkölcstan, neveléstörténet, német nyelv). 1914 decemberében behívták tábori lelkésznek, 1917 októberében leszerelt és reformátussá lett. Segédlelkész Baltazár Dezső püspök mellett Debrecenben (1917), Gyulán (1917-1920), vallásoktató Gyulán (1920), helyettes lelkész Dobozon (1920-1921), lelkész Gyulán (19211929) , vallásoktató Makón (1929-1950). 1929-ben vitézi címet kapott és nevét Bánáthyra változtatta. 1914-ben Budapesten doktorált „A magyar piaristák II. József uralkodása alatt" (Kolozsvár, 1914) című értekezéssel. Még néhány tudományos dolgozata, és igen sok különböző tárgyú cikke jelent meg főleg működése helyszínein kiadott lapokban. Szerkesztette a „Kalazantinum" című folyóiratot (1913-1914), társszerkesztője volt a „Kecskeméti Napló" című napilapnak, Gyulán kiadta és szerkesztette az „Egyházi Élet" című gyülekezeti újságot (1927-1929). 17. Harsányi Pál (Túrkeve, 1881-Debrecen, 1962). Több nemzedékre visszatekintő lelkészcsaládból született. Szarvason érettségizett az evangélikus főgimnáziumban (1898). A teológiát Debrecenben végezte (1898-1902). Közben elemi iskolai tanító, kollégiumi esküdtfelügyelő, majd segédtanár, 1903-1904-ben kollégiumi szenior. A lipcsei egyetemen is tanult (1904-1905). Rendes lelkész Olcsvaapátiban (Szatmár m.) (1905-1907), Gyomán (19071930) , Gyulán (1930-1947). Az első világháború idején a szerb fronton harctéri szolgálatot teljesített. Előbb egyházmegyei főjegyző, 1922-1945 között a békés-bánáti egyházmegye esperese. 1929-ben Békés vármegye örökös törvényhatósági tagjává választották, 1939-1944 között felsőházi tagként képviselte a megyét. A népbíróság mint háborús bűnöst három évre ítélte, amiből egyet letöltött. Nyugdíjas éveiben Debrecenben élt.