Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

Okmánytár

Tárgyaltatott a Magyar Református Egyház Országos Intézőbizottságának körlevele. Nagy Sándor elnöklelkész ismerteti a legutóbbi presbiteri gyűlés óta népünk és egyházunk életében történt sorsdöntő eseményeket. Megemlékezik az október 23-i budapesti forradalomról s azt követő szabadságharcról, majd a városunkban történt eseményekről, amelyek a legteljesebb rendben, fegyelmezetten, vér nélkül mentek végbe. A nép méltó volt az ügy nagy és szent céljaihoz. Általában hittük és reméltük, hogy eltűnik minden állami életünkből, ami rossz, és csak az marad meg, ami jó. Népünkkel együtt eszünkbe sem jutott az, amivel szabadságharcunkat utólag próbálják bemocskolni, hogy ti. állítsák vissza a régi feudális és kapitalista rendszert. Hisszük, hogy az egyszersmindenkorra a múlté. - Istentiszteleti alkalmainkon, főként a vasárnap délelőttin az előzőnél jóval többen vesznek részt és a gyülekezet háládatossága a perselyes adakozást is csaknem kétszeresére emelte. Megnyílt a lehetőség a szanatóriumi istentiszteletre, hosszú évek után. Folyamatban van a kórházi istentiszteletek megszervezése is. - Népünk szabadságharca - az ismeretes okok miatt - nehezen hozza meg a várt eredményeket. Hogy mi lesz velünk a jövőben, nem tudhatjuk. De biztosak vagyunk benne, hogy mindig velünk lesz a szabadító Isten kegyelme. - Szívünkben fájdalommal és kegyelettel őrizzük meg a budapesti és vidéki városokban elesett szabadságharcosok - sokszor gyermekek - emlékét. Ki tudhatja számukat? Minden bizonnyal tízezrekre megy. Együtt reménykedünk a sok tízezer sebesülttel és imádkozunk felépülésükért. Szomorúan hallgatjuk a híreket a menekültekről, abban a reményben, hogy az idegen országokban is, ahol befogadják őket, és szorgalmas munkájukért megélhetést nyernek, megmaradnak népünk hú tagjainak. Együttérzünk az elhurcolt és bebörtönzött szabadságharcosokkal s bízunk benne, hogy Isten visszahozza őket értük síró szeretteikhez. - Talán sohasem volt ennyire egységes a mi népünk és sohasem volt ilyen rokonszenvvel irántunk a világ szinte minden népe. - Egyek vagyunk mint egyház, népünk legjobbjainak sokszor kifejezett célkitűzéseivel: senkit sem kívánunk elnyomni, kizsákmányolni, de kérjük, hogy népünket se nyomja el senki és munkájának gyümölcsét élvezhesse saját maga. Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róm. 8:31.) Elnök ezután felolvassa a Magyar Református Egyház Országos Intézőbizottságának az 1956. november hó 13-án kelt körlevelét. A presbitérium a körlevelet behatóan megtárgyalja s azt minden részletében helyesli és magáévá teszi. A tárgyalás során felmerülő kérdésekre Nagy Sándor és Kósa Ferenc lelkipásztorok válaszolnak, majd Nagy Sándor elnöklelkész határozati javaslatot terjeszt a presbitérium elé. A presbitérium a határozati javaslatot magáévá teszi s ennek alapján a következő egyhangú határozatot hozza: Presbitérium a körlevél célkitűzéseivel mindenben egyetért és azt magáévá teszi. Kívánjuk, hogy az egyház elsősorban és mindenekben Urának, Jézus Krisztusnak engedelmeskedjék. Templomainkban az Ige mindig tisztán és elegyítetlenül hirdettessék. Kívánjuk, hogy népünk iránti szolgálatunkat, mint egyház, a történet folyamán kialakult munkaágakban gyakorolhassuk. Idegen