Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

Okmánytár

maga mit tsináljon, a gyermekek sirtak körülötte. Senki se volt Segítségére a szekeret az uttzára ki taszítottuk, pesztra val húzattam, edj ember került oda, azal edjütt a szekeret elhúzták a Rector uram majorja felé a Hídon által; Feleségemet a 4 gyermekkel utána küldöttem, de már a tűz a hídtól elzárta őket, le tértek azért a Város Háza felé edj udvarra bé menvén tsónakra kaptak, s ugy verődtek által a Körösön. Otthon magam maradtam, mi tévő legyek? edj fatális égő szén a Templomnak tetejére repül, megláttam, futok a Vármegye Házához vízi puskáért, a Hajdúkkal próbát teszünk a le lövésire, szerencsétlenségünkre nem ért a lövés adig - azomban gyúl a Plébánia, a Cathol. Templom - a szomszédom -, befutok a Házamba, ki kapom a ládámat, edj Patvarista s meg ejd más ember edjedj nyaláb könyvet, azal elfutunk - nyakunkra jött a tűz, én a Körös aljban a fűzfák alatt vontam meg magamat ollyan gondolattal, hogy ha megszorulok, által gázolok a Körösön, itt tsak ugyan megmaradtam.

8 Megmaradtak még két Granáriumaink s a tömlötz (most lakásunk helye ezek a Granariumok). Amit kiszabadíthattunk a veszedelemből ezekből áll: a ki húzott szekéren az ágybéliek s feleségem ruhái, nékem a rajtamvaló s a két nyaláb könyv. Egyéb egész házi készületeink, edj ládán kívül, mind oda vesztek. Más nap edj kalánért, edj késért edj ivó pohárért vagy edényért s mindenért fel s alá kellett gondoskodni. A ki ragadott ládámban voltak Prédikátzióim, Cathechizátióm, kevés pénzem magamnak, edj szegény özvegynek 40 forintja, a V. Tractusnak 30 forintja (ezt az Erdőhegyiek hozták volt a T. Fő Nótárius Úrhoz

9 az adósságok szállítására, az Úr hozzám utasította, nékem pedig még nem volt módom a helyre való szállításban) némely Levelek - egyéb semmi se. Még fért volna bele elég, de én semmit sem láttam, mikor ezért bé futottam. Az én Házaimnak

10 tsak a rongyos falai maradtak, kívül belől öszve égett minden része, a Nagy konyha kéménye is le dőlt, a hátulsó kis kémény fenn maradt szerentsénkre, és most már azon iparkodnak embereink, hogy a két Házakat ezen kis kémény mellett, hátul s elől megtakarítsák s bennünket azokba szállítsanak. A cultusunk a romlástól fogva cessait.

11 Sok gondolatok után ebben állapodtunk meg, hogy a templomott fedél alá vegyük valamiképpen. Gondoltunk elsőbben sátort, azután a templomnak deszka fedelet még azután egész állandó fedelet, ha rá mehetnénk. A közelebb múlt Vasárnap edjütt ebédeltem Fő Nótárius Urnái Tekint. Fő Curator Pétsi Úrral

12 Csabára ment ezen keresz8 A korabeli Gyula helyrajza sok részletben eltért a maitól. A németvárosi kápolna a később emelt templom helyén állt. A mai belváros terein alacsony lakóépületek zsúfolódtak össze. A Kapushíd helyén fahíd állt, a mai Élővíz-csatornában pedig a szabályozatlan Fehér-Körös fő ága folyt. A lelkész családja az utóbbin keresztül menekült, a tűz valóban ott, az akkor még gyéren beépült városrészben pusztított legkevésbé. A lelkész viszont észak felé ment és a mai Hajnal utcával párhuzamos, azóta föltöltött Körös-ér mellett húzta meg magát. 9 Domokos Lőrinc Békés vármegye főjegyzője, egyúttal a Békés-Bánáti Egyházmegye első gondnoka, korabeli megnevezéssel segédgondnoka (coadiutor). 10 Szobáim !1 Szünetelt 12 Péchy Imre a Tiszántúli Református Egyházkerület abban az évben megválasztott főgondnoka.