Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

I. Fejezet. Bevezetés

hitélet, a lelkészegyéniségek bemutatása, az iskola, a felekezetek közötti kapcsolat és a gazdálkodás. Az erkölcsi és hitélet rendkívül szerte ágazó an beleszövődik a helyi társadalomba. Esetenként nagyon nehéz eldönteni, hogy a hívek magatartása meddig tartozik bele az egyházközség-történet vizsgálódási illetékességébe. Vanyó Tivadar idézett módszertani tanulmányában „totális" megközelítést javasol, azaz szerinte minden esemény és jelenség beletartozik a plébániatörténetbe, ami a római katolikusnak keresztelt hívekkel kapcsolatos. A kiindulás elvileg elfogadható és alkalmazható mindenütt, ahol az emberek hétköznapjait is befolyásolja a vallás. Viszont az 1801 után jól dokumentálható korban Gyulán már nem látjuk érvényesnek. Ellene mond a gyülekezeti elv. Vagyis a református gyülekezethez tartozók kisebb kört jelentenek, mint a reformátusnak kereszteltek, akik egyébiránt semmiféle viszonyban nem állnak az egyházzal, így magatartásuk sem képezheti az egyháztörténet tárgyát. Természetesen a többnemzetiségű és többvallású Gyulán a reformátusok közössége nem elszigetelten élt, kapcsolatrendszerükre azonban csak akkor figyelhetünk, ha összetevői az egyházat is érintik. Az egyházközség belső életét tekintve, a fent említett kutatási célból elkülönülő területek önálló történeti földolgozása is elképzelhető. Jogos az egész szervezetre befolyást gyakorló presbitérium működéséről írni, vizsgálható külön a valláserkölcs alakulása és magától értetődően - a korábbi időszakokban nagyon szorosan az egyházhoz kötődő - iskola. A külön elemzés lehetősége fölmerül az egyháztörténet igen elhanyagolt területén, az egyházi gazdálkodás kutatásában is. Már elöljáróban fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy ez utóbbi részletes elemzését nagyobb időegységekre figyelő mintavételekkel kíséreljük meg helyettesíteni, mert problematikája és terjedelme, forrásainak kritikája szétfeszítené adott kereteinket. Végül is a korszakonként változó forrásadottságokat és a további, fölsorolt nehézségeket tekintetbe véve, úgy véljük, nem a sikertelenség jele, ha a megközelítően azonos kérdésekre kapott feleletekből nagyon változó kép tárul elénk. A reformáció - említett - országos jelentőségű, főleg irodalmi vonatkozásait fölváltó hódoltság alatti ürességre következő XVIII. században a település újjászerveződésével és az ellenreformációval járó feszültségek befolyásolják a gyulai reformátusok életét. A XIX. század első felében, mintegy a letűnő kor utolsó felvonásaként, Gyulán még erősen érvényesül a helyi presbitérium erkölcsbírói szerepe. A polgári korszak első felében az új társadalmi rendben elfoglalt hely keresése, alapítványok tétele, segél y egy letek szervezése és a népképviseleti elv egyházi bevezetése állnak előtérben, a második korszakban a szekularizációval szemben kibontakozó, a bensőséges vallásosságot hangsúlyozó új lelkipásztori stílusra és az egyháztársadalmi egyesületek tevékenységére esik a hangsúly. 1950 után a kommunista diktatúra intézkedései valójában a kétszáz esztendővel korábbi szűk mozgástérbe, a templomfalak közé szorítják vissza az egyházat - természetesen egészen más gazdasági és társadalmi környezetben -, amiből csak 1990-ben szabadul.