Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)
sültek vagy elhalványultak. Csökkent a társadalmi szolidaritás foka és a közügyek iránti érzékenység. Gyulán három évtized alatt nemcsak nemzedékváltás történt, hanem - mint láttuk -, el- és beköltözéssel jelentősen átrétegződött a század első felében viszonylag állandónak mondható társadalmi-foglalkozási szerkezet. Az 50-es években ismét templomfalak közé szorított egyház, elzárva a nyilvános szerepléstől és az ifjúságtól, nem tudott kapcsolatot találni a beköltözőkhöz, miközben a törzslakosság fogyott s így nagyon beszűkült az utánpótlás lehetősége. Az 1970-es, 1980-as esztendők az országos egyház minden oldalú összehúzódásának évtizedei. A konfirmáltak száma zuhanásszerűen csökkent. Egy véletlenül kezünkbe került kimutatás szerint 1977-ben a békési református egyházmegyében, ami azonos a mai közigazgatási Békés megyével, harmincnyolc egyházközségben összesen 157-en konfirmáltak. Húsz gyülekezetben ebben az évben egyetlen konfirmandus sem akadt, Gyulán kilencen voltak. Egyébként itt 1975-ben 4 fővel ért a korszak mélypontjára a konfirmáció. 1977ben a kilenc gyulai református esküvő kedvező számnak mondható, mert az egész megyében mindössze nyolcvan volt. Tizenhárom helységben egy sem. 22 Az 1970-es évekből nincs éves statisztikánk a gyülekezeti istentiszteleti alkalmak számáról. Kósa Ferenc egyre romló egészségi állapota miatt előbb tartós betegszabadságra, majd korengedményesen nyugdíjba ment (1971), a megürült állást a presbitérium megszüntette. Az indoklások sorában a nagyarányú szekularizáció is szerepelt, az egyházfenntartók száma negyed század alatt felére apadt - úgymond -, vissza lehetett térni az 1948 előtti állapothoz. A határozat ellen egyedül Gyarmati István volt főgondnok szavazott. 23 Az egyetlen parókus lelkész az 1959-től a békési esperesi tisztet is betöltő Nagy Sándor maradt. Az egyházfenntartók fogyása nem hirtelen fordulattal következett be; akik tovább fizettek, azok fokozatosan többet is vállaltak. Az anyagi helyzetet jellemzi, hogy a gyulai egyház pénztárának legnagyobb terhét az 1955-től bevezetett, a központi egyházi célok fedezését szolgáló „közalapi járulék" képezte, melyet a helyi költségvetési mérleg után az egyházkerület központjában határoztak meg. Például 1957-ben a 115 ezer Ft-os költségvetésből 23 ezer forintot kellett a gyulaiaknak befizetni. A presbitérium többször eredménytelenül kérvényezte a csökkentést, miközben meg nem erősített hírek szállongtak a központi egyházi szervek költekező hivatal vezetéséről. A gyulaiak végül úgy védekeztek, hogy amit lehetett, a költségvetéstől elkülönítették (pl. jótékonysági perselypénzek), hogy a zárszámadásban ne jelenjen meg. 24 A pénz értékének romlásával módosultak a költségvetési összegek, de az arányokra így is pozitívan jellemző, hogy 1959-ben a 143 ezer forint bevételnek 100 ezer forintnyi 22 A Békési Református Egyházmegye statisztikai adatai az 1977. évről. Kézirat birtokomban. 23 Jkv. IX. 277-280. 24 Jkv. VIII. 319., 326-327. A református egyház vezető testületeinek költségvetési hiányairól és általában anyagi helyzetéről tájékoztat az Állami Egyházügyi Hivatal feljegyzése nyomán az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának jelentése, melyet az MSZMP KB 1966. május 10-én tárgyalt (0029-l/W 1966. sz. Kézirat xerox másolata birtokomban.)
