Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

I. Fejezet. Bevezetés

szett kéziratokat.

10 Ecsedy idézte debreceni kollégiumbeli tanárai, Budai Ézsaiás és Tóth Ferenc összefoglaló könyveit is.

11 Kötelességünk megemlíteni a gyulai reformátusok történetének további kéziratos előzményeit, noha azok csekély értékűek. A tűzvészt átélő Juhász István prédikátor nem mutatott historikus hajlamot, de a múlt iránti felelősségérzésből az általa kezdett új jegyzőkönyv első oldalain emlékezetből megörökítette elődei nevét, szolgálati évszámát és még néhány adalékot, melyeket Ecsedy belevett írásába. Hajnal Ábel békési lelkész és esperes 1864. január 1jén kelt körlevelében megadott szempontok alapján az egyházmegye lelkészeitől az egyházközségek történetéről kért adatokat. A beérkezett anyagot az az évi egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvében kinyomtatta, azonban ez a becses forrás Gyula szempontjából az addig ismerteknél egyebet nem tartalmaz.

12 Magyarország ezredéves fönnállása alkalmából ezúttal Szabó János körösladányi esperes-lelkész biztatta egyházmegyebeli kollégáit egyházközségtörténet-írásra. Dombi Lajos gyulai lelkész vállalta a feladatot, azonban csak 1918 nyarán készült el vele. Sajnos ez a hetven nagyalakú, sűrűn teleírt árkus semmi mást nem rögzít, mint amit a presbiteri jegyzőkönyvekből és a gyulai helytörténeti dolgozatokból is tudni lehet. Csakis alapfokú tájékozatlansággal magyarázható, hogy számos fontos, hozzáférhető adalék nem került bele.

13 Egy évtized múltán feltehetően mégis használta Rácz Béla gyulai segédlelkész, mert Scherer többször idéz neve alatt Dombi dolgozatával azonos című kéziratot, amit a gyulai városi múzeumban őriztek. Nyomára azonban nem akadtunk, mert a háború alatt valószínűleg megsemmisült. Annál inkább sajnálhatjuk, hiszen Rácz Béla gyulai tartózkodása idején egyháztörténeti tárgyból doktorált.

14 Rátérve a második kérdéskörre, a hosszú időszakot átfogó történeti munkánál a szerző rendszerint választás elé kerül: „külső" vagy „belső" szempontokat vegyen figyelembe, amikor kutatásainak eredményeit fejezetekre bontja. A helyzet viszonylag szerencsés, mert a gyulai reformátusok történetének fontos eseményei, ha nem is mindig teljesen, de gyakran megközelítően egybevágnak az ország és/vagy a város történetének politikai fordulópontjaival. Amikor nem ezt látjuk, akkor más fontos, helyi egyháztörténeti jelentőségű változás kínálkozik támpontul. így viszonylag kevés mérlegeléssel kialakíthattuk a „belső" 10 Nadányi János: (Johannes Nadányi): Florus Hungaricus sive rerum Hungaricarum ab ipso exordio ad Ignatium Leopoldum deductarum compendium. Amstelodam, 1663.; Debreczeni Ember Pál (Fr. Lampe); História ecclesiae reformatae in Hungária et Transylvania. Utrecht, 1728. "Tóth Ferenc: A magyar és erdély országi protestáns ekklesiák históriája. Komárom, 1808.; Budai Ézsaiás: Magyarország históriája. Debrecen, 1812 (2. kiadás). 12 A helvét hitvallású Békés-Bánáti egyházmegye 1864. év november hó 16., 17., 18., 19. napjain Csongrád megyében H. M. Vásárhelyen tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Függelék: 5783. A gyulai adatokat Papp Mihály lelkész állította össze. Magát az egész anyagot Révész Imre kiemelten megdicsérte: PEIL 1864. 69. I3

Jkv. IV. 784; V. 490; Dombi Lajos: A gyulai református egyház története. TtREL I. 8. c. 2. 14 Rácz Béla: Két évszázad a magyar református igehirdetés történetéből (1711-1914). I. Gyula, 1931.