Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948
Az egyházi életet gazdagon színező és megpezsdítő egyesületek mind szervezetileg, mind anyagilag függetlenül tevékenykedtek az egyházközség hagyományos fölépítésétől (csak az énekkar és a cserkészek kaptak kevés pénzbeli támogatást az egyházi pénztártői), így lazán kapcsolódtak a presbitériumhoz is. Az összeköttetést úgy próbálták szorosabbra vonni, hogy a belmissziói bizottságot alaposan bővítették egyesületi tagokkal - köztük nőkkel is -, ezzel azonban presbiteri jellege szűnt meg. Természetesen szerepelt a presbiteri gyűlések napirendjén az egyesületekkel kapcsolatos minden fontos szervezeti kérdés, és tárgyaltak jellegzetes belmissziói fogantatású indítványokat (pl. a nagypéntek méltó ünneplése; a műsoros rendezvények kitiltása a templomból, kivéve a vallásos és hazafias tárgyúakat; illedelmes templomi viselkedés stb.), de inkább a tudomásulvételre, mint a kezdeményezésre szorítkoztak. A viszonyokat jól jellemzi az a 30-as évek közepétől ismétlődő kívánság, hogy a nőegylet szívesen látná soraiban a gazdafeleségeket, legalább a presbiterek feleségeit. Ekkorra derült ki az is, hogy a KIE sikertelenül próbálkozik a parasztfiatalok megnyerésével. Túlzás volna állítani, hogy ez a jelenség összefügg a korszakbeli két papválasztásnál tapasztalt társadalmi színezetű különbséggel, ám tény, hogy a város lakosságán belül mind számában, mind arányában megnövekedett polgári elem tömörült az egyesületekbe, míg a gazdák változatlanul a presbitériumban alkottak többséget. Közülük kerültek ki a kurátorok, a főgondnoki tisztséget viszont tekintélyes jogászok töltötték be. A szigorú kálvinista egyéniségű Kiss László ugyan 1921-ben lemondott, de 1953-ig presbiter maradt és igen tevékenyen vett részt az egyház életében, többek közt hosszabb ideig a belmissziói bizottság elnökeként. 30 Az új formák új alkalmakkal jártak együtt, mint a megtérésre buzdító evangélizáció, a konferencia, az elmélkedésre, közös imádkozásra szolgáló csendesnap, folyóiratok és mozgalmak helyi bemutatkozása. így járt Gyulán és nyilvánosan szerepelt a korszak számos vezető református egyénisége. 1925. május 24-én délelőtt Ravasz László prédikált a templomban, Imre Sándor egyetemi tanár előadást tartott a Bethlen Szövetség közgyűlésén, a vasárnapi iskolát legidősebb Victor János népszerűsítette, Karácsony Sándor az „Erő" című lap, Zsinka Ferenc, a „Protestáns Szemle" szerkesztője diákokkal találkozott. 1929 februárjában folyt le a „Hit és szolgálat" mozgalom evangélizációja Szabó Imre budapest-fasori lelkész, Czeglédy Sándor, Vass Vince, Bereczky Albert, Muraközy Gyula és dr. Victor János közreműködésével. 31 A kánoni látogatások és belmissziói bizottsági jelentések a korábbi korszakokénál szemléletesebb, de nem kevés ellentmondást is hordozó képet adnak a hitéletről. Az 1923-as látogatáskor Pallmann Péter szerint a templomlátogatást illetően „különösebb panaszra nincs okunk" és a „hívek egyházias életét belmisszió és a cura pastoralis kézikönyve (Pápa, 1925). Az énekkari mozgalom országos föllendüléséről: Barcza Józsefné: Református egyházi ének- és zeneügy (Studia et Acta Ecclesiastica V. 430432.). 30 Jkv. V. 593., 632., 877-878., 950., 974-977.; VI. 383.; VII. 2., 54-55. 31 Jkv. V. 846-847.; VI. 6.; Egyházi Élet 1929/2. sz.
