Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948
tében nem meglepő, hogy mindkét választáskor a kisebbségben maradtak jó része a gyülekezet nem paraszti tagjai közül került ki. Igaz, az ellentétből ezúttal már .nem vált társadalmi különbségeket hangsúlyozó összeütközés. Ám a „pártosodás" jellege tagadhatatlan. 6 Két előző fejezetünk szerkezetéhez igazodva, ezúttal is a presbitérium munkáját vesszük először szemügyre. Az 1881 után elült szervezeti viták nem újultak föl. A presbitérium jog- és feladatköre a törvényekhez képest nem változott, ennek megfelelően irányította a választásokat, ám az 1920-as években nyilvánvalóvá vált, hogy súlya módosul az egyházközség életében. 1925 végén a részlegesen megújított testületet üdvözölve, Pallmann programot hirdetett: a presbitérium feladata nem csak abban merül ki, hogy „anyagi dolgokkal vesződjünk..., éppen olyan fontos, hogy lelki dolgokkal is foglalkozzunk." Közeli tennivalóknak jelölte meg a templomrenoválást, tanácsterem létesítését és az iskolahálózat bővítését, de mindezeknél lényegesebbnek mondta a teljes konfirmáltságot, minden házasság egyházi megáldását, a rendszeres templomba járást és az úrvacsorázást, „mindenekelőtt a családi otthonok bibliai szellemmel megtöltését". 7 A felszólításban az volt a különös, hogy amit sürgetett, az papíron mindig is a presbiterek kötelességei között állott. A kérdés most úgy vetődött föl, vajon fogják-e mindnyájan ismét gyakorolni vagy sem. Mielőtt közelebbről megismerkedünk azzal, mi teljesült mindebből, tekintsük át a presbitérium egyetlen, a XIX. századi állapotokhoz képest változatlan tevékenységi területét, az egyház anyagi életét! Korszakunktól alkalmanként részletes és teljes költségvetések és számadások maradtak fenn. Habár változatlanul tehetősebb gazdacsaládokból kerültek ki a kurátorok, tehát nem voltak szakképzettek, szabálytalanságok vagy visszaélések egyáltalán nem fordultak elő. Nagyon körülményes követni teljes pontossággal éves összehasonlításban a számvitelt, mert az infláció miatt az összegek gyorsan változtak, a pénz megszilárdulása után pedig hol éves, hol féléves, hol keresztféléves zárásokkal találkozunk. Egyszer együttesen, máskor külön adják meg a szűkebb egyházi költségvetést és külön az iskolait. Ezúttal is önálló tanulmányt érdemelne az egyház gazdálkodása, de ismét meg kell elégednünk a fő vonalak vázolásával. A minta kiválasztását nemcsak a két infláció és a kétszeri pénzváltozás, hanem a világgazdasági válság és a háborús konjunktúra, utóbb a háborús visszaesés is nehezíti. Mindehhez járult a komoly tehernek bizonyuló templomrenoválás, így szinte alig lehet átlagosnak minősíthető esztendőt találni. 1930/3l-re 32 377 P volt a költségvetési előirányzat (ennek az iskolai kiadások valamivel több mint felét tették ki). A fedezetet fillérnyi pontossággal megtervezték. Tizenhat tételét nagyobb egységekbe összesítve a következő képet kapjuk: 8 "Jkv. VI. 118-120., 130., 138-139., 157., 161-162.; TtREL I. 29. i. 60. d. 7 Jkv. V. 878.; Egyházi Élet 1927/3. sz. R Jkv VI. 168.
