Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948

körű lelkész volt. Sok nemzedéken át lelkészi családból származott, egészen első ismert őséig, Istvánig visszamenően, aki az 1674-i pozsonyi vésztörvényszék ítélete után nápolyi gályarabságot szenvedett. Harsányi Pál nyolcadik éve volt esperes, amikor Gyulára került, de már korábban sem kötötte le teljesen az egyházi vezetéssel járó elfoglaltság. Országgyűlési képviselőként indult, megyei törvényhatósági tag, majd felsőházi póttag, végül felsőházi tag lett, de nem egyházi méltóságként, hanem mint pártember. Szenvedélyesen érdekelte a közélet, nagyon sokat utazott, így sokat volt távol a gyülekezettől. Szeretetteljes, jóakaratú és segítőkész ember volt, ám személyében a lelkész és a politikus elfoglaltsága nem mindig sikeresen egészítette ki egymást. Meg kell mondani, hogy ebben a szerepben nem állott egyedül a kor református lelkészi karában. Egyházmegyéjére gondolva, említenünk kell Jánosi Zoltánt, aki 1918/ 19-es szereplés után a két világháború között Füzes gyarmatra vonult vissza, és Tildy Zoltánt, aki 1932-től Szeghalmon lelkész, s éppen akkor indul politikai karrierje. Harsányi nevéhez nem fűződik annyi kezdeményezés, mint Pallmann nevéhez, ám a korábbiak élvezték támogatását. Mindkét parókus mellett fontos szerep jutott a segédlelkészeknek, és a vallásoktató lelkészeknek. Az utóbbiak közül feltétlenül meg kell említenünk Pallmann munkatársát, Paksi Sándort (1922-1927), aki mély vallásossága új lelkipásztori stílust képviselt, és Nagy Sándort, aki 1931-től kisebb megszakítással Gyulán működött és ugyanezt az irányt követte. „Az ő munkássága biztos záloga a jövendő nemzedék vallásos életének" - mondta ifjúsági munkáját méltatva 1938-ban Harsányi esperes. Mind Pallmann, mind Harsányi megválasztását immár megszokottnak mondhatóan fél éven át tartó pártharcok és huzavonák előzték meg. Dombi Lajos megüresedett állására tizenegyen pályáztak. A közelben elérhetők meghallgatására bizottság is alakult, végül azonban csak ketten versengtek, és Pallmann Péter 699:191 arányban győzött Sebestény Béla helybeli vallásoktatóval szem-ben. A beiktatásig négy, összesen százötvennél több aláírással kísért beadvány keletkezett Pallmann ellen és mellett. Nem hiányoztak a nemtelen kitételek, a római katolikus múlt fölhánytorgatása sem, az egyháztól elhidegüléssel is fenyegetőztek s az egyik beadvány mögött épp egy sikertelenül pályázó segédlelkész állt.

5 Harsányi Pál Gyulára kerülése kezdetben jóval egyszerűbbnek látszott, hiszen a presbitérium Pallmann lemondása után két héttel egyhangúlag meghívta. Ezzel részint egyértelműen biztosítani akarták, hogy a megyében politikai tekintélynek örvendő lelkész kerüljön Gyulára, részint „a lelkészválasztássaljáró pártoskodás és minden, az egyház békéjét veszélyeztető széthúzás gondos elkerülése végett" döntöttek így. Harsányi ugyanezt kívánta, úgyannyira, hogy amikor a gyülekezet csak 250:100 arányban szavazta meg, és 44-en meg fellebbezték az eredményt, fél évig nem foglalta el állását, amíg különböző ösztönzésekre mindenki visszavonta a fellebbezést. Az az előzmények ismére5 Jkv. V. 597., 603-605., 634-636.; TtREL I. 29. i. 59. és 60. d.