Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920
baptistával mint református szertartást elutasítóval számolnak, holott azok már nem lehetnek egyháztagok. Az sem derül ki mindig, hogy a kitértek száma a tárgyévre vagy a lehetőséggel az előző években élő összes volt reformátusra vonatkozik. 1897-ben például 8 férfi és 9 nő tért ki felekezet nélkülinek, 16 férfi és 20 nő baptistának, holott ez a vallási kategória akkor még hivatalosan nem létezett. 1910-ben a népszámlálásra hivatkozva 34 baptistáról írt Dombi, 1902-es jelentésében 57 felekezeten kívüliről tesz említést, megjegyezve, hogy baptisták. 1905-ben ketten tértek át reformátusnak, tizenegyen elhagyták az egyházat, 1907-ben ez az arány 2 a 43-hoz! 76 A magas szám mögött valószínűleg a baptista egyház állami elismerése áll (1905). Az 1894-i vallásügyi törvények elfogadása előtti évtizedekben a református-katolikus ellentéteknek a kor egyházügyi vitáival összefüggő különösebb kiéleződéséről nem tudunk beszámolni. 1865-ben olvashatunk először reverzálissal visszaélésről. 1869-ben egy lakatosmestert halálos ágyán térítenek át római katolikusnak, amit az utólagos panasz nyomán, mint az 1868. évi LIII. törvénycikkbe ütköző cselekedetet, az alispáni hivatal nem fogadott el érvé-nyesnek. 1888-ban Kutas időközi lelkész többször sérelmezte Göndöcs plébá-nos „telekvásárlási üzelmeit". 77 Az egyházi népmozgalmi adatok 1894 előtt hullámzó nagyságrendben majdnem minden évben több más vallásra térőről, mint reformátusnak jelentkezőről tanúskodnak. Nem mindig lehet tudni, hogy a római katolikus vagy a görögkeleti egyházközség tagjairól, illetőleg szórványban élő evangélikusokról van szó. 1865-ben például egy kitérő volt, áttérő egy sem. 1866-ban egyik rovatban sem találunk neveket. Növekedett a vegyes vallású házasságkötések száma. 1864-ben 32 református pár tartotta esküvőjét, ellenben a római katolikus lelkész előtt hét vegyes házasságot kötöttek, és öt református fél adott egyháza kárára reverzálist. 1865-ben 43 tiszta református házasságot kötöttek, további 12 református fél lépett más egyházakban vegyes házasságra, de a lelkész csupán „alig 1-2" reverzálisról tudott. Máskor sem mindig lehet tudni a vegyesházasok és a reverzálist adók számát, de a két tényező összefüggését ekkor és más években is jelzi a lelkész. 1878-ban házasságkötéskor egy görögkeleti áttért reformátusnak, három református kitért katolikusnak. Az 1879-es jelentés szerint - talán az az évi XL. törvénycikk büntető szankciójának hatására - a római katolikus plébánia nem kér többé írásbeli reverzálist, de szóbeli ígéretet a gyermekek katolikus neveltetésére, az esketés megtagadásának kilátásba helyezésével, igen. Az 1894-i törvények a házasságkötés területén is változást hoztak, a társadalom szekularizációjával összefüggésben még inkább nőtt a vegyes házasságok és fokozatosan emelkedett az egyházi szertartást nem igénylő, csupán polgári házasságot kötők száma. 1899-ben 58 tisztán református és 11 vegyes házasságot kötöttek. Az utóbbiakból négyben a reformátusok, hétben a katolikusok javára adtak reverzálist. 1904-ből ismer76 TtREL I. 29. i. 59. d. (1905) 77 TtREL I. 29. i. 57. d. 396 (6 okmány); 58. d. (1888)
