Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

Sorsfordulók Dózsa felkelése idején Békés megyében

tottak Pestre, amikor a nyílt úton Ravazdi Péter fegyvereseivel megtámadta őket, és hosszú ideig familiárisainak lovai után kötve vitte őket Asszonylakára (egykori középkori falu a Maros mellett Arad tájékán), és addig fogva tartotta, amíg a jószágok fejében kétszáz forintot nem fizettek.

14 Dózsa seregének Békés megyei jelenléte változást, fordulatot hozott nemcsak a gyulai Gál és a Kis család, hanem a kamuti nemesek életében is. Kis Gergely és a kamuti nemesek a felkelők közé álltak. Ispán Gál pedig ura várát védelmezte. Sorsuk a parasztháború után ennek megfelelően alakult. A Kisek, Lőrinc és Domokos 1514. május 1 -jén saját védelmük biztosítása érdekében a gyulai várba készülődtek, azonban az éj leple alatt Ravazdi fegyvereseivel meglepte őket, és összes javaikban kárt okozva mintegy négyszáz forint értékű ingóságot vittek magukkal, és volt jobbágyaikat — ugyanúgy mint két évvel korábban - magukkal hurcolták, majd később újra csak kétszáz forint lefizetése ellenében engedték szabadon.

15 A családon esett sérelmek után érthető, miért állt Kis Gergely Dózsa táborába, és azon sem kell csodálkoznunk, hogy ő lett az, aki társával Ravazdit karóba húzta.

16 Az esetről Szerémi is megemlékezik művében, igaz ő a kivégzés módjaként keresztre feszítést említ.

17 (Szerémivel szemben az oklevél leírását kell hitelesnek tartanunk, ugyanis benne Arad megye hivatalosan bizonyítja Ravazdi halálának körülményeit.) A feudalizmus lényegéből fakadó szoros személyi kapcsolatok során keletkező sérelmek igen sok esetben indítóokai voltak a Dózsa-felkelés idején a jobbágyok, a leverés után az urak személyes bosszúból fakadó tetteinek. Esetünkben, a Ravazdi kontra Kis magánháborúban, most a Ravazdiakon volt a sor. 1514. november 1 -je körül Ravazdi Péter testvére, János és özvegye, Márta asszony fegyvereseikkel éjjel ismét Bánhegyesre rontottak, és Kis Lőrinc feleségét, Szófiát, Bálint feleségét, Orsolyát, valamint gyermekeiket nyolcszáz forintot érő ingóságukkal együtt asszonylaki házukhoz hurcolták.

18 A támadók a családfőket azért nem találták otthon, mert azok uruk fogságában, helyesebben védelmében voltak Gyulán. Az öt Kis testvér, Gergely is, 1516 márciusában még mindig a gyulai várban tartózkodott.

19 Talán éppen akkor, amikor Kis Lőrinc és Domokos Gyulán kerestek volna oltalmat a felkelők, vagy a felkelés okozta zűrzavart kihasználó Ravazdi elől, állt 14 MRR 290. sz. 15 Uo. 16 MRR 264. sz.; Dl. 37 832. 4. sz. 17 Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp., Magyar Helikon. 1961. 66. 18 MRR 290. sz. 19 Zaránd megye törvényszéke 1515. február 12-én és 26-án tartott ülésén elrendelte, hogy Brandenburgi György adja vissza Ravazdiék jobbágyait, ugyancsak február 26-án elítélték Horváth István gyulai várnagyot is, aki a jobbágyokat letartóztatta, és nem adta ki (Dl. 37 832. 5. sz.; GYO 89. sz.). A jobbágyok ügye ez év július 30-án Perényi Imre nádor, szeptember 5-én pedig II. Ulászló király előtt volt (MRR 290.). Az ügy nem haladt előre, sőt tovább bonyolódott. 1516. március 11 -én ugyanis II. Ulászló utasította az aradi káptalant, hogy vizsgálja ki az 1515. november elsején elkövetett hatalmaskodási ügyet (MRR 290. sz.).