Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

Sorsfordulók Dózsa felkelése idején Békés megyében

adta el a birtokot.

5 Karácsonyi felvetését erősíti meg a rokonságra nézve az a két oklevél is, amelyben 1518. június 11-én és 1519. július 4-én Gerdosich Péter deák megyesi (ma: Medgyesegyháza) egész birtokát Ispán Gálnak, továbbá feleségének, Krisztinának, fiainak: Györgynek, Andrásnak, Istvánnak, Benedeknek és leányának, Katalinnak, valamint vér szerint való testvérének, Póka Jánosnak és utódainak a tőlük már fel is vett 1500 arany forintért eladta. Ervelésének gyengéje, hogy sem a Gál, sem az Ispán családra vonatkozóan XVI. század előtti Somogy megyei adatot nem említ, mi is csak a Póka családra vonatkozóan találtunk adatot.

6 Márki Sándor a Gelvács és Ősi (Gyulavári mellett volt települések) területén élt, még a XV. század elején rokoni kapcsolatra lépő kisnemesi rangú családok utódaként említi Ispán Gált. Azt feltételezi ugyanis, hogy az ott élő Gál és Ispán családok nevét egyszerre, összekapcsolva használta a gyulai várnagy okleveleiben.

7 Márki ezzel szellemesen oldja meg a szokatlan név magyarázatát, javaslatának elfogadására mi is hajlunk, kevesebb hitelt adva annak az elképzelésnek, amely szerint a Gál tulajdonnév mellett használt Ispán szó viselője tisztségét jelenti. Márki hipotézisének megalkotásakor egy 1438-as keltezésű oklevélre hivatkozik, ahol a két család együtt szerepel.

8 A Gál család jelenlétét Gelvácson már egy 1418. augusztus 24-i keltezésű oklevélben megtaláltuk. A jogtalan birtokhasználók között olvashatjuk Gelvácsi (Gylvach) Gál Mihály nevét.

9 Bár kételkedünk az oklevelek állításában, azaz hogy Ispán Gál és Póka János édestestvérek lettek volna (talán féltestvérek lehettek), Márki álláspontját, a Gál család Békés megyei származását sem fogadjuk el. További bizonyító erejű adatok hiányában a Gál család eredetére vonatkozó véleménykülönbségek nem oldhatók fel. A Kis család története nem nyúlik vissza olyan távoli időbe, mint a Gálé, pontosabban okleveles adattal nem rendelkezünk felőle. Sorsuk alakulásáról Márki és Barta-Fekete Nagy részletesen szólnak,

10 azonban az események teljes rekonstruálására céljukból következően nem törekedtek. Kis Demeter öt fia: Lőrinc, István, Bálint, Domokos és Gergely mint osztatlan (indivisus) jobbágyok éltek Asszonylaki Ravazdi Péter battonyai birtokán. Uruk kiemelve őket a közönséges jobbágyi sorból, a legidősebb testvért, Lőrincet, officiálisaként alkalmazta Battonyán. Ennek ellenére, feltehetően a jobb gazdasági lehetőségekben 5 Diplomatarium Békessiense. Collegit Lud. Aug. Haan. Pestini 1870. (továbbiakban: BO I.) 130-131. 6 Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban. Somogy megye múltjából (továbbiakban: SMM) 1. 43. old. 20. sz., 3. 39. old. 59. sz. A család első ősének Ispán Gált tartja Baranyai Béla.; Somogy vármegye. Szerk. Csánki Dezső. Bp., é. n. 616.; Reiszig Ede írja, hogy 1382-1505 között a Póka és Pókafi család a Somogy megyei Nagyszakácsiban élt. 119. 7 AAT I. 350. 8 Békés megyei oklevéltár számos hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal. Összegyűjtötték és közrebocsátották Haan Lajos és Zsilinszky Mihály. Bp., 1877. (továbbiakban: BO II.) 22. sz. 9

GYO 12. sz. 10 Márki S.: i. m. 223-225.; PH 86-87.