Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

Megjegyzések Gyula XV—XVI. századi társadalmához és jogállásához

Megjegyzések Gyula XV—XVI. századi társadalmához és jogállásához Gyula XV-XVI. századi társadalmát, lakóinak és magának a városnak mint jogi személynek a városok hierarchiájában elfoglalt helyét Bácskai Vera dolgozta fel, és írta le példamutató módszerességgel és ma is helytálló megállapításokkal, valamint gazdag forrásanyagra építő következtetésekkel.

1 A város népességszámát 2500-3000 főre becsülte az 1525-ös és 1527-es cenzusjegyzékek (274, ill. 313 jobbágy háztartás) alapján. A zsellérség számát az adózók 25—30%-ára tette, továbbá hozzá számította a városban élők számához Brandenburgi György jobbágyain kívül az ott élő más birtokosok jobbágyait, a gyulai plébánosét, valamint a Szent Móric kápolna igazgatójának fennhatósága alá tartozókat. Ezeken kívül a gyulai beginák és nemesi családok is rendelkeztek telkes jobbágyokkal Gyulán.

2 Az eddig számba vett népességhez hozzá számolhatjuk még a várban szolgálatot teljesítők csoportját, amelynek tagjai nem éltek elszigetelve a város lakosságától, úgy véljük, többségük a városban bérelt vagy vásárolt házban lakott, amint más olyan városokban is, ahol rezidencia (királyi vagy főúri) állt. Kubinyi András Buda esetében mutatta ki ezt.

3 Gyulán pedig, számos helyről ismeretes, hogy Dudich János alvárnagy a Nagy utcában lakott, ugyanis 1515-ben ura mentesítette minden adó: taxa (alkalmanként szedett pénzadó), nona (kilenced), akó, ajándék, collecta (itt földbér), muneralia (élelmiszer ajándék) és egyéb fizetése alól.

4 A várbeli népesség a város lakosságának jelentős számát tette ki. Ha számba vesszük őket (két várnagy, alvárnagy, udvarbíró, jegyző, molnár, kulcsár, pincemester, szakács, írnok, 16 lovas, 16 ágyús, 45 gyalogos katona) mintegy 70— 80 főt kapunk. Mivel jobbára családjukkal együtt éltek, a hagyományos 5-ös szorzóval számolva népességük hozzávetőlegesen 350 főt tett ki. Nem lehetett kevesebb a szolgák és cselédek száma sem. Ha őket nem tekintjük teljes számban családosnak, és csak kétszeresen vesszük őket számba, a két alkalmazotti cso' Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. Gyulai Füzetek. 3. Gyula, 1991. 25-59. 2 Uo. 25-28. 3 Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig. In: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk. Gerevich László—Kosáry Domokos. Bp., 1973. 60., 79., 85., 87-88., 134. 4 Veress Endre: Gyula város oklevéltára 1313-1800. Bp., 1938. (továbbiakban: GyO) 6263. 88. sz., Bácskai Vera 1991. 33.