Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

A gyulai uradalom 1525. évi jövedelemjegyzéke

zik a pecsétpénz, amit a Makra hegyen, Meszten, az uradalom szőlőbirtokain szedtek, amikor a bort elszállították. Feltehetően a hordóra nyomták a pecsétet, amint ezt a jogkönyv szerint Budán tették.

36 A későbbi elnevezéssel kisebb regálék címén is pénzhez jutott az uradalom. A malmai után, amelyek Gyulán, Váriban, Békésen és Alabiánban őröltek, törték a gabonát, és tömörítették a posztót, a búzából vett őrlési vám 660 forintot hozott, a kocsmáitatás címén pedig, amely során az úr borát mérték ki az egyes településeken, háromezer forint bevételre számítottak. Itt az összeírok, az egész jegyzékben egyedül, az országos szokásra hivatkoztak.

37 A legtöbb jövedelem a középkorban is a kereskedelemből származott. Ennek hasznát — amint láttuk — az uradalom elsősorban a vámok kivetésével csapolta meg, amit az ismertetett módon a kor szokásai szerint tett. Am a 27. artikulus szerint maga szintén bekapcsolódott az üzletelésbe, ugyanis e szabály az úr számára összegyűjtött szarvasmarhákról és birkákról szól, amelyek eladásából 2000 forint hasznot reméltek.

38 Brandenburgi György és az uradalom állatkereskedelembe kapcsolódásáról más források szintén tájékoztatást adnak.

39 A jövedelem-összeírás a falvak mellett a gyulai uradalom városaiban élő népesség helyzetére ugyancsak rávilágít. Értesülünk belőle, hogy maguk az uradalmi tisztségviselők különbséget tesznek a három mezőváros között. Míg Gyulát városként (civitas) említik, Békést és Simándot város, illetve mezővárosként (civitas sive oppidum). A Kubinyi András által mások kutatási eredményeire is támaszkodóan felvetett

40 városkategóriák szerint Gyula tehát a földesúri városok, a másik kettő pedig a mezővárosok közé sorolható. Éppen a fenti kategorizálás miatt feltűnő, hogy lakosaik terhei, uruk számára nyújtott szolgálatai között különbség nem található. A városok jobbágyai a falvakéhoz képest pusztán a disznó kilenced elmaradásában és a robotban végzett fűkaszálás, valamint az aratás és Simánd kivételével az ajándékok nyújtása alól kaptak felmentést - helyettük a zsellérek robotoltak -, a többi munkát ugyanúgy végezték, vagy másokat fogadtak fel rájuk. Ez alól a gyulaiak sem kaptak mentességet. A városok közötti megkülönböztetés okát máshol kereshetjük, talán abban, hogy rezidenciahelyként létezett Gyula, és vezető polgárai szoros kapcsolatban álltak az uradalom tisztségviselőivel,

41 továbbá 1496-ban Corvin Jánostól kiváltságlevelet kaptak, amely nyomán szabad mezőváros lettek. Lélekszámát tekintve jóval nagyobb település volt, és lakosai a város eladományozása előtt királyi alattvalókként éltek, amelynek emlékét nem felejtették. Arról nem 36 Jj. 9. Buda város jogkönyve I—II. Közreadja: Blazovich László-Schmidt József. Szeged 2001, 214. sz. és 1. jegyz. 37 Jj. 4., 26. sz. 38 Jj. 27. sz. 59 Bácskai Vera, 1991, 19-20. 40 Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „Királyi szabad város"? Urbs I. Főszerk. A. Varga László. Bp., 2006. 51-61. 41 Bácskai Vera 1991, 32-33., 42-44.