Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

A gyulai uradalom 1525. évi jövedelemjegyzéke

részben a zsellérek rétegébe tagolták be. A fennmaradt nevek alapján Bácskai Vera húsz szakma képviselőjét gyűjtötte össze Gyulán, de a mesterségek számát ennél többre teszi. Arra is felhívja a figyelmet, hogy dunántúli és Duna-Tisza közi adatok alapján feltehetően Gyulán is a kézművesek 25-30%-át a zsellér jogállásúak tették ki.

9 A jobbágyok negyedik csoportja a Fölszeren, Izsákon, Szélhalmon és Turgonyban, Gyula közelében, illetőleg azzal lassan összenövő településeken élők, a várban és az aliódiumon közvetlen szolgálatot láttak el, tulajdonképpen röghöz kötött cselédekként éltek, amely állapotból szabadulni igyekeztek, ám erre, amint az 1520-ban keletkezett uradalmi rendtartásból értesülünk, Brandenburgi nem adott engedélyt.

10 Sem pénz-, sem terményjáradékot, sem ajándékot nem adtak, ám a várban és az allodiumon adódó munkát látták el. A várban takarítottak, sót törtek, fát raktak, valamint nyilvánvalóan vágtak, és más hasonló munkát végeztek. A vár kertjének és az allódium kerítéseit ők javították, továbbá az utóbbin álló házak és istállók falait tapasztották és állították helyre. Feltehetően vályog, vert falú vagy vesszőfonatú paticsházakat renováltak. A javító és házi munkák mellett a mezőgazdaságiakban is részt vettek, széna- és terménykazlakat raktak, valamint az allódiumról a szemes terményt a malomba, majd őrlés után a várba szállították. Szélhalom lakói ezen túlmenően az allodiumon megtermelt javakból ellátást is kötelesek voltak nyújtani.

11 A forrás nem nevezte meg, kik részesültek ebből. E falvakban élők feltehetően az allodiumon laktak és éltek. Ebből következően jogállásuk a jobbágyokétól és zsellérekétől különbözött, és így kerültek a szolgálatot teljesítő népek legalsó kategóriájába, őket már csak a koldusok és egyéb, a társadalom perifériáján élők követték. Az uradalom bevételei - mint említettük - pénz-, termény- és munkajáradékból, a jobbágyok által nyújtott ajándékokból, különböző haszonvételekből, bírságokból, vámból és kereskedelemből származó bevételekből jöttek össze, továbbá részben beszámították az allódiumból származó jövedelmek egy részét. Nem vették figyelembe, például, a művelésre vagy legeltetésre kiadott földek bérleti díját, amely eljárásról az 1520-ban kiadott rendtartásból értesülünk,

12 továbbá az ipari tevékenységet sem adóztatták. A bírságokból és a kereskedelemből származó pénzeken kívül csak a mezőgazdasági tevékenység képezte a bevételek alapját. Pénzjáradékként minden jobbágy földbért (cenzust) fizetett, évente egy forintot, továbbá az úr egy évben többször más adót, taxát róhatott ki, amelynek mértékét a szükség és a szokásjog szabályozhatta, mint azt is, hány alkalommal fordul ehhez a megoldáshoz. Erről nem szól az artikulus. Az évi összeg jóval meghaladta a földjáradékban beszedett adó mennyiségét.

13 9 Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. Gyulai Füzetek 3. Gyula 1991.. 10-11. 10 Blazovich László 2006, 120-121. 11 Íj. 32-33., 37., 39. sz. 12 GyO 78. 13 Jj. 50. sz., Bácskai Vera számítása szerint csak a gyulaiakra kivetett taksa jóval meghaladta a cenzusban beszedett pénz összegét. Bácskai Vera 1991, 29.