Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

A gyulai vár alkalmazottai számára 1520. május 11 - én kiadott rendtartás

let. Mindenekelőtt takarékosságra és az értékes faanyag óvására inti a felhasználókat, valamint a tarvágás elkerülésére. A jobbágyok fakitermelésének ellenőrzését éppen úgy, mint a Csanád nemzetség tagjai, az őrgróf is a tisztségviselők, jelesül a várnagyok, az udvarbíró, illetve a városbíró hatáskörébe utalja. Az erdőőrökkel két artikulus is foglalkozik, mivel helyzetükben változás állt be. Az előző állapotra utal az egyik artikulus, amely szerint a rendtartás kiadásáig csak őrzési feladatokat láttak el az erdők mellett és a várban, amely körébe tartozott az uradalomban tenyésztett és vásárolt nagyállatok (szarvasmarha, ló) Szlavóniába és Budára hajtása, ami az uradalom távolsági kereskedelembe kapcsolódására utal. Az erdőőrökkel és végzett munkájukkal valami gond lehetett, mert az említett artikulus és a másik velük foglalkozó egyaránt arról szól a továbbiakban, hogy eddigi munkájukból váltsák le őket, kerüljenek a cenzust fizető jobbágyok körébe, és eddig ellátott feladataik végzésére az őrgróf állítson őröket, és fizesse őket. Az erdőőrökkel foglalkozó szabályokkal már el is érkeztünk azon pontokhoz, amelyek az uradalom gazdálkodásáról, a majorkodásról szólnak. Az új udvarbírónak általános kötelezettségeihez tartozott, hogy törekednie kellett a földek korábbinál nagyobb hasznosítására, intenzívebb művelésére és a szántóföldek bevetésére, továbbá a jószágtartás növelését is előírta az úr. Tartsanak jószágot — mondja az artikulus -, és ne vásároljanak. Itt nyilvánvalóan az udvari szolgák ellátására gondol, akik bérüket részben természeti juttatásban, élelmiszerben kapták, továbbá az állatok áruba bocsátására, amelyből az uradalomnak bevétele származott. E tekintetben gyakorlati példát említ. Az udvarbíró évenként vásároljon borjakat, amelyeket neveljenek fel, mert belőlük haszon származik. Jó gazda módjára gondoskodik az allodium és a vár állandó javításáról. Az utóbbi munkálatot a 16 ágyús katona feladataként jelölte ki. A romos falakat javítsák és erősítsék, mondja a szabály. A várban az úr részére mindig kocsit kellett készenlétben tartani, amelyet bármikor igénybe vehetett, továbbá egy évre való élelmiszert voltak kötelesek begyűjteni a vár személyzete és a katonaság számára. A várban tartottak konyhát, amint egy másik forrásból kiderül," ahol a várbeliek számára főztek. Brandenburgi György által Gyula vára és az uradalom számára kiadott rendtartás - mint írásunk elején említettük - két jól elkülöníthető részből áll, azonban a két egységen belüli, tíz, illetve a záradékkal együtt 24 artikulus tematikus elrendezéséről, az egyes szabályok egymásutánjának belső logikai rendjéről nem beszélhetünk. Asszociatív, gondolattársításos módon követik egymást éppen úgy, mint a középkori jogkönyvek a Szász és Sváb tükör vagy a Budai jogkönyv és más jogkönyvek egyes artikulusai. A szabályrendelet összeállítása, mint láttuk, gondolattársításos módszerrel készült, belőle azonban kigyújthetők a várban és az uradalomban élőkre vonatkozó szabályok. Az uradalomban élő népesség közelről sem volt egynemű. A 11 GyO 133. 148. sz.