Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)
A gyulai vár alkalmazottai számára 1520. május 11 - én kiadott rendtartás
Az uradalomból a várba szállított (élő) halakból a fele mennyiség a várnagyokat illette, a másik felét az udvarbíró köteles volt a vár melletti halastóban őrizni az úr részére. Nyilvánvalóan nem pusztán étkezés céljára, hanem eladásra is tartottak ott halakat. A javadalmazásuk fejében sokrétű és pontos munkát követelt az őrgróf. A várnagyok szolgálatuk hűséges végzésére mindenekelőtt kötelezőlevelet írtak alá, amiről többek között Szilasi Balázs 1510-ből és Patócsy Péter 1513 -ból fennmaradt kötelezőlevele tájékoztat. Az előbbi gyulai, az utóbbi hunyadi várnagyságot vállalt ebben az időben. 3 Az alvárnagyoknak és a várkatonáknak (16 lovas, 16 vártüzér, 40-45 gyalogos) szintén esküt kellett tenniük az úr húségére. Hűségesen tartoztak szolgálni a várnagyot és az udvarbírót, valamint szorgalmasan kötelesek voltak őrizni a rájuk bízott javakat. Ha az uradalomban bármiféle rendbontás következett be, vagy valami külső támadás érte, akkor a várnagyok vagy alvárnagyok vezetésével vonultak ki a rend helyreállítására. Amikor bármilyen munkaerő, cseléd, robotoló jobbágy vagy bérmunkás dolgozott a várhoz tartozó kertben vagy birtokon (allodium), a gyalogosok egyikének feladata volt a munkások felügyelete, A gyulai vár és uradalom fő tisztségviselői és az egyes falvakban lévő officiálisok vagy ispánok védelmi, igazgatási, igazságszolgáltatási és gazdálkodási feladatokat láttak el. A várnagyokra hárult az egész uradalom intézményrendszerének irányítása, amelyet a gazdasági ügyek tekintetében megosztottak az udvarbíróval. Mivel a rendtartás kiadásának idejében Gyula várát külső támadás nem fenyegette, a fő tisztségviselők elsősorban az igazgatás és a gazdálkodás területén fáradoztak. A vár kulcsainak őrzése és őrök állítása azonban napi feladataik közé tartozott, akárcsak az, hogy mások részére nem idegenítenek el belőle semmit, és maguknak sem foglalnak le jogtalanul részeket. Az igazgatás, amely a vár- és birtokigazgatásra terjedt ki, mindenekelőtt magában foglalta az úrral való kapcsolattartást. Ha az úr magához hívja őket akár valamiféle gyűlésre, akár bírósági nyolcadokra, akkor az egyik várnagy menjen hozzá - szól a rendelkezés -, a másik maradjon a várban. A megyei bírósági üléseken, ha előkerül egy, az uradalmat érintő ügy, az egyik várnagy hűségesen képviselje urát az úr ügyvédeivel együtt. A rendtartás az uradalmi hivatalos írásbeliséget is előírja. A várnagyot, az udvarbírót és a városi bírót kötelezi arra, hogy minden eléjük kerülő kis és nagy ügyről vezessenek jegyzéket, tehát jegyzőkönyvet. Ugyanezt írja elő számukra a begyűjtött jövedelmek lajstromozásáról. Belőlük nem egy számadás maradt fenn. 4 Az udvarbírónak kötelessége minden kiadást számlával igazolni, ami azt eredményezi, hogy az udvari adminisztráció nemcsak a bevételekről, hanem a kiadásokról is összesített adatokkal tud szolgálni az úrnak. A dokumentumokhoz szükséges papírról is rendelkezik: mégpedig évenként egyszeri vásárlást ír elő. Feltehető: a nagyobb tételt olcsóbban vásárolták meg. 3 GyO 59. 85. sz., 62. 87. sz. 4 GyO Passim.
