Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

A gyulai vár alkalmazottai számára 1520. május 11 - én kiadott rendtartás

A gyulai vár alkalmazottai számára 1520. május 11-én kiadott rendtartás 1520. május elején Brandenburgi György őrgróf, Gyula várának és a hozzá tartozó uradalomnak a birtokosa hirtelen Gyulán termett, és bizonyára titkos feljelentés alapján vizsgálatot rendelt el korábbi hű várnagya, Gál Ispán ellen, ami számadásainak átvizsgálására terjedt ki. Az ellenőrzés során számos visszaélésre derült fény. Az ügyben Abrahámfi Sebestyén Békés megyei főispán közbenjárására úgy egyeztek meg, hogy kártérítés fejében Gál Ispán 8000 forintot fizet az őrgrófnak, amely összeget készpénzben és fekvőségekben térít meg. Később a hatalmas büntetést Brandenburgi 3500 forinttal mérsékelte.

1 Brandenburgi gyulai tartózkodását arra is felhasználta, hogy a gyulai vár alkalmazottai számára rendtartást adjon ki, amelynek első része a várnagyok és az udvarbíró javadalmazását és hivatali kötelességeiket írja le, a második pedig az egyéb tisztségviselők és a katonák, valamint más alkalmazottak és szolgák bérét, továbbá feladatait fekteti írásba.

2 A várnagyok illetményüket részint pénzben, részint természetben kapták. Az előbbinek egyik része - 182 forint maguk és a 16 lovas katona ellátására évenként kétszeri kifizetéssel és 80 forint konyhai támogatás — előre meghatározott összeg volt, a másik a bírságok bizonyos hányadából származott. Az egy forintig terjedő, az udvarbíró által beszedett bírságok felét kapták, a másik fél az őrgrófnak jutott. A nagyobb bírságokból, mint például a fejváltság ítélete nyomán beszedettekből, valamint a piaci illetékekből egy forintnál többet nem kaphattak. Bírságpénzhez jutottak az uradalom falvaiban a bírók által beszedett bírságokból. Tőlük a régi szokások szerint beszedett bírságpénzekből részesülhettek. Új címeket nem találhattak ki. A kóborló állatok - nagyok és kisebbek - után fizetett pénzekből az összeg egyik felét a várnagyok, a másikat pedig az udvarbíró kapta. Bizonyos természetbeni juttatások fejében szintén pénzt kaptak, vagy kaphattak, így évente 14 hordó bort, vagy hordónként 10 forintot vehettek fel, egy palack olajért 5 forintot, és 14 forintot két öltözet ruha fejében. 175 gyulai köböl gabonát, a lovaik tartására pedig 25 ulna (öl) szénát természetben juttattak nekik. 50 disznó ugyancsak járandóságukhoz tartozott. 1 Veress Endre: Gyula város oklevéltára. Bp., 1938. (továbbiakban: GyO) 80. 105. sz. és jegyzet. 2 GyO 77-79. 104. sz. Vö.: Scherer Ferenc. Gyula város története I. Gyula, 1938. 74—77. passim.