Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)
Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban
A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk: a fent leírt körülmények között élt gyulai lakosság életét milyen jogi keretek határozták meg, és feltárjuk, hogy a szabad királyi városok polgárainak szabadságaihoz képest miként alakult a gyulaiak jogi helyzete. A középkori európai városok, így a magyarok is, akár alapított városokként keletkeztek, azaz egy hospes közösség életét a városalapító úr által adományozott privilégiumlevélben foglalt jogok és kötelességek alapján szervezhette meg, akár hosszú idő alatt harcolták ki kemény és szívós küzdelem árán, kiváltságaikat uruktól kapták. Minél hatalmasabb úr alattvalói voltak, annál több szabadság elnyerésére számíthattak. Magyarországon a legfőbb úr a király volt, ő adományozhatta a legkiterjedtebb szabadságjogokat. Városai közül meg is kapták e jogok legtöbbjét azok, amelyeknek polgárai megfelelő szolgáltatások fejében meg tudták szerezni őket. E szolgáltatásokról, amelyek legtöbb esetben pénzt jelentettek, bölcsen hallgatnak az adománylevelek, amelyek többnyire csak a király nagylelkűségét és a polgárok érdemdús voltát hangsúlyozzák. A királynak azon városai pedig, amelyek nem tudták megszerezni a szabad királyi városi rangot, földesúri városok maradtak. Jói nyomon kísérhető például a szegediek harca 1498ig, a szabad királyi város státusa megszerzésének időpontjáig. Gyula középkori története során hosszú ideig földesúri városi státusban állt. Nézzük meg, hogy mit jelentett ez lakói számára. 10 Egy-egy város jogi helyzetének megítélésekor mindenekelőtt választ kell adni arra a kérdésre: milyen mértékben érvényesült az illető helyen a polgárok szabadságának és egyenlőségének az elve, amelynek fogalomkörébe a földbirtokszerzés és -öröklés szabadsága, kedvező adózási feltételek, vámkedvezmények, szabad vásártartás, plébános választás, a személyes státus szabadsága és a polgárok városi bíróság előtti egyenlősége, valamint más jogok tartoztak. Gyula, mint említettük, középkori története során földesúri város volt, polgárai pedig jobbágyrendűek, mégis a legfontosabb volt számukra, hogy az említett szabadságjogokból mennyit tudtak maguknak megszerezni. A gyulai polgárok tulajdonlásának formája felől a Corvin János 1496. november 24-én Bihácson kiadott privilégiumlevele tájékoztat, amely szerint „...cives et incolae praedicti de universis bonis ipsorum mobilibus habeant, cuicunque voluerint in vita et in morte disponendi et legandi facultatem." Tehát Corvin János a gyulaiak részére biztosította ingóságaik felett a szabad rendelkezési jogot, amelyhez még hozzátette, tott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Gyula, 2000. Gyulai füzetek 12. 70-91. 10 Minderre 1. Eberhard Isenmann: Die deutsche Stadt im Spätmittelalter 1250-1500. Stuttgart, 1988. 74-94. Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez (különös tekintettel az 1458-1526 közötti időre). Tanulmányok Budapest múltjából XXI. Bp., 1979. 7—48. Gericsné Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában. Kandidátusi értekezés. Kézirat. 1993. Blazovich László: Megjegyzések Szeged középkori jogi helyzetéhez. In: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged, 1995. 77-94.
