Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

Időrendbe szedett regeszták Thorny Tamásról

drégelypalánki törökök az elmúlt időkben hoztak ide a sarampóba egy kopját és egy szál tollat." (Jedlicska Pál: Adatok erdődi báró Pálffy Miklós a győri hősnek életrajza és korához. 1552-1600. Eger, 1897, 389.) -W)lf Andreas Steinach, 1583. augusztusában, Esztergomban átutazóban látta: „Ezalatt egyes törökök beszédbe elegyedtek a mi gyalogosainkkal, darutollakat nyújtottak át, életre-halálra szóló bajvívásra hívás jeléül." (Tardy Lajos: Régi hírünk a világban. Bp., 1979. 124.) - Ilosvai: Toldi. 127. strófa: „Hamar cseh vitéznek küldé ottan tollát, Mert ővele akar késérteni szerencsát." - Gyöngyösi István Kemény Jánosról szóló eposzában a III. könyv, IV-részében hosszasan ecseteli több főtörök díszes öltözetét. Az 55-60. strófákban ő is egy „szentelt vitézt" ír le: Mendegél előtte a több seregeknek Egy ősz török, régi szenti Mahumetnek, Ennek Budán zsoldot régulta fizetnek, Nevezik nyelveken Alládár Memhetnek. Ezt szentelt vitéznek a törökség tartja, Bársonysüvegének zöld a patyolatja, Minthogy immár kardját nehezen forgatja, Az harcra valókat tanáccsal oktatja. Mahumetnek hétszer járta koporsóját, Gyakorta forgatja s mondja olvasóját, Úgy tartja ezt Buda, mint egy Apollóját, S sok dolgokban próbált jövendőmondóját. Árnyékot egy kék trucctoll tart homlokának, Amelyet feliben tett patyolatjának, Bokáig van hossza atlacfoszlányának, Klárisgolyóbisok akit gombolának. Portai kaftán függ azon kívül nyakán, Sokszínű selymekkel melyet szőttek tarkán, Egy csillag fejírlik pej lova homlokán, Ki pompás lépéssel megy alatta halkán. Tizenkét spáhija fényes öltözetben Mégyen ezzel, egy-egy csida a kezekben, Ülnek különb-különb szerszámú nyergekben, Jobbnál jobb lovakon, aranyas fegyverben.