Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Ezt látván Ferhátes, nékirugaszkodott Vitéz Toronyinak, s hozzá huzalkodott. 1305 Fejébe akarta sisakját rontani, Mint Morónyinak is, vérét kiontani. De midőn Ferhátes dárdáját emelte, Tamás buzogánnyal úgy fejbe ütötte, Hogy lovával együtt a földre ledőle, 1310 Vérivel lelke is kíméne belőle. Látván beglióbég Habbei effendivel, Mint bánik Toronyi Pertafa rendivel, Eletek elszánván elkeseredének, S együtt Toronyira mindketten ménének. 1315 Veligiánes is minden erejével Rohant Toronyira nyugodt seregével. Már a harc súlya is réá nehezedett, A fegyver kezéből mind kitöredezett. Buzogánnyal mégis magyaroson harcolt, 1320 Veligiánes bég, keze miatt, megholt. Fordítá erejét a begliobégre, Ki sok mérget öntött ki a magyar népre, Azonközben Balázs egy dárdát kezébe Nyújta Toronyinak azon melegébe. 1325 Mellyel a szent dervist a beglióbéget Mellybe úgy öklelte, hogy földre hentergett. Itt Fileki László éltét elvesztette, Marincsi s Jász Lukács ugyanezent tette; De Géci s Hennyei keményen forogtak, 1330 Fekete és Zicsi mérgekben morgottak. Végre a törökök mind ellankadának, A harcon ötezren halva maradának. Gyulai vitézek a várba ménének, Hálaadásokat Istennek tevének. -