Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Multizúr szolgája érkezik hozzája, De végire jára Tamás buzogánya. Balázsnak is szeme most nem szunnyadozik, Mert két erős vitéz véle viaskodik. 135 Ütött-vágott Balázs, majd erre, majd arra, Mégis alig léphet a diadalomra. De csakugyan végre egyiket ált' döfte, Mahomet keblébe nyugodni küldötte. Erre az esetre Balázs azt gondolta, 140 Hogy ellenségeit mind öszvegázolta. Biztatta is magát, hogy szabadulást vész, Es kedves urának segítségére lész. De míg eszét Vastag így vetette s hanta, A török is magát egészen elszánta. 145 Új viadalt kezdett vitéz bajnokjával, Semmit sem gondolván élete folytával. Tőle a hegyestőrt nem is kéméiette Balázs is ezt látván, okos volt felette. A hegyestőr előtt a ló mellé hajla, 150 Amely fortélyával a kopaszt megcsalja. Közelebb ugratván ragadja csákányát, Szörnyen bezúzta a török koponyáját. Másfelől Toronyi kötözi Kucugot, Balázs is segítni odarugaszkodott. 155 Parancsol Toronyi Vastag Balázsának: Fogjon fel egy lovat a török basának. Melyre felrakhassák, mint drága portékát S Gyula várba vigyék az eb maradékát. Három lovat fogott mindjárt hamarjába, 160 Melyek eloszlottak széjjel a pusztába. Egyik ló hátára felköték Kucugot, Másik lovon pedig Toronyi ballagott. Gyula vára felé gyorsan elügettek, Borosjenő felé gyakran tekingettek.