Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

vállalta a jelöltséget. Ám úgy látja, hogy őt is, Irányit is - habár jóhiszeműleg félrevezették, és neki komolyan tartani kell tőle, hogy megválasztják. Márpedig ő képviselői megbízást nem vállalhat, mert mint a kassa-oderbergi vasút igazgató-főmérnöke, összeférhetetlenségi állapotba jutna. A vasút ugyan nem állami, hanem magántulajdon, de postaszállítás folytán az államtól javadalomban részesül. Neki - Krivácsynak - a vasúttól évi 8000 forint fizetése van, és mint vagyontalan, családos ember az akkori napi 5 forint képviselői napidíjból nem élhet meg, és ha megválasztanák, kénytelen lenne ez okból a képviselői állásról lemondani, sőt kénytelen volna azt el se fogadni. Az a páratlanul komikus eset forgott tehát fenn, hogy a jelöltet meg kellett nyugtatni aggodalma felesleges voltáról, és biztosítani, hogy bukása minden kétségen felül holtbizonyos, de a megnyugtatás nem sikerült. Ennek bizonyságául, mint szintén komikus esetet írom meg, hogy a pártvezetőség előtt megjelent Balog Sándor szentpálfalvi ismert marhakupec, húszesztendős, szintén Sándor nevű siheder fia kíséretében, és át akarta ruházni a magával hozott szavazócédulát fiára, mert őneki másnap reggel halaszthatatlan dolga van a szalontai vásáron, és ezért helyette fia fog leszavazni. Amikor felvilágosították, hogy ez az átruházás törvénybe ütközik és nem lehetséges, rezignáeióval jelentette ki, hogy, hát akkor vigye az ördög a szalontai vásárt. Krivácsy végighallgatta a jelenetet, és amikor Balog fiával együtt eltávozott, utánuk ment, és az utcán utolérve őket, valósággal könyörgött Balognak, hogy csak menjen el, és a világért se mulassza el a vásárt, ezzel is gyengíteni akarva választási esélyét - eredménytelenül ugyan, mert Balog „a nemzet érdekére" való hivatkozással bizony csak itthon maradt, és hűségesen leszavazott. Felvirradt a hétfői nap. A Gyulán akkor összeírt választók száma mindössze 1100 körül volt. A választás vezetősége úgy intézkedett, hogy aWènckheimpárt a városháza bejáratától a nagytemplom felé, a Krivácsy-párt pedig a városházától a Békésmegyei Takarékpénztár felé eső részen helyezkedjék el; a két párt között pedig honvédekből álló kordon volt felállítva. A \Xenckheim-párti felvonulás határozottan alatta maradt a Krivácsyénak. Igaz, hogy akik felvonultak, azok csaknem mindegyikének volt szavazati joga. A Krivácsy-párti felvonulás pedig oly hatalmas, oly nagytömegű volt, mint se előtte, se utána soha. Akinek nem volt voksa, az mind részt vett a felvonulásban, és szakadatlanul éljenezte a 48-at. A felvonulás az Újvárosi Olvasókörből indult meg, és amikor a Békésmegyei Takarékpénztár előtt vonult el, a menet élén álló Fábián János uram, akit, miután cserepes fedelű háza volt, amivel akkor még kevés ház dicsekedhetett, „cserepes" Fábiánnak tiszteltek, odakiáltott az ablakon kihajló igazgatósági tagoknak és tisztviselőknek: „Ide nézzenek a tekintetes urak, itt jön a nemzet!" Amikor a 48-asok a városháza elé értek, a menet vége az alispáni lakig terjedt. Krivácsyt pedig a két párt közötti óriási számkülönbség valósággal kétségbe ejtette; már hasztalan vigasztalták és próbálták megnyugtatni, ne tartson semmitől, nincs a lelkes tömegben csak minden huszadik embernek szavazati joga, a többi - gyulai szólás szerint - valamennyi csak „Kloiber", és így feltétlenül kisebbségben fog maradni. A megijedt jelölt azonban nem tudott meg-