Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Történetek, krónikák, legendák
mán miniszterelnöksége alatt intézte az ügyeket, és amely párt uralma csaknem három évtizedig tartó volt az országban. Békés vármegye minden választókerülete, köztük Gyula városa is, úgy 1869-ben, mint 1872-ben kizárólag balpártiakat választott meg, így tehát a Deák-párt egyetlen képviselőt sem küldhetett az országgyűlésre. Az 1872-es választások lezajlása után gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök ezt a tényt neheztelőleg is hányta szemére a Deák-pártklubban Tomcsányi József békési főispánnak, aki különben a párt egyik legtekintélyesebb tagja, s főispáni tisztéből kifolyólag a főrendiház alelnöke is volt; ő ha képes is lett volna - noha nem lett volna rá képes -, de előkelő egyéniségénél fogva hajlandóságot sem érzett az alkotmányos küzdelemnek hatalmi beavatkozással és erőszakkal gátat vetni, érthető zavarában nem talált szavakat Lónyay szemrehányására. DeVCénckheim Béla segítségére sietett Tomcsányinak, azt mondva Lónyaynak: „Hja, Menyus, ezen nincs mit csodálkoznod, '48 előtt sokkal jobban megdolgoztuk mi Józsival Békés vármegyét, semhogy onnan még ma is mameluk képviselők küldésére számíthatnál." ^íenckheim Béla és Tomcsányi tudvalevőleg '48 előtt a vármegye liberális, sőt mondhatni radikális érzelmű vezérei voltak. A fúzió után gyökeresen megváltozott a helyzet. A vármegye jobb- és balpárti vezérférfiai a köztük csaknem évtizedeken át folyó ádáz küzdelmet beszüntették. Meg kell állapítani ugyan, hogy a Deák-pártiak, akiknek hosszú időkön át sok keserűséget kellett nyelniük, nem valami nagy lelkesedéssel, annál kevésbé, mert a Szabadelvű Párt irányítása és vezetése a baloldaliak kezébe csúszott. Az 1876-ban elhalt Tomcsányi után Beliczey István ült a főispáni székbe. O irányította az 1878. évi választást, és az volt a törekvése, hogy a Deák-párt sebeit, amelyeknek különösen Gyulán éppen ő volt a fő okozója, lehetőleg behegessze. Ez a célzat okozta, hogy ezúttal nagyon szívesen fogadta azt az eszmét, hogy az általa kilenc évvel korábban megbuktatott Vvénckheim Frigyest, néki mintegy elégtételt szolgáltatva, válasszák meg most Gyula város képviselőjéül. Ez a vágy, a Gyula városát sújtott számos mellőzés és csapás után, mondhatni elementáris erővel nyilatkozott meg az egész város közönségében, és annak megvalósíthatása minden kételyen felüli bizonyosságnak is számított. Tévesen írom azonban, hogy az egész város közönségében. Az újvárosi rész ugyanis nem ment bele a fúzióba, sőt nemcsak fenntartotta baloldali elveit, hanem még meg is erősödött bennük. Nevezetesen, a balközépből, ami addig volt, áttért a szélsőbaloldalra, vagyis - mint akkor nevezték - a 48-as Pártba, éspedig még fokozottabb lelkesedéssel, mint ahogy azelőtt balközép volt. Valamennyi többi városrész hangulatát ismerve, azzal tisztában voltak azonban, hogy győzelemre semmi kilátás sincsen, mert a gróf megválasztása ezúttal teljesen bizonyos. Csupán arra szorítkoztak tehát, hogy egyrészről az egyhangú választást megakadályozzák, másrészről és főleg pedig, hogy a jövőre való tekintettel a 48-as Pártot Gyulán megalakítsák. Miután pedig a volt baloldal intelligenciájához tartozók valamennyien az új Szabadelvű Párthoz csatlakoztak, és velük szembefordultak, az újvárosiak egymagukban tartották meg a 48-as Párt alakuló ülését, éspedig Végh József
