Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Történetek, krónikák, legendák
A kapacitálásnak másik módja volt: kortestanyák felállítása, éspedig mindkét párt részéről. Ilyen kortestanya pedig volt minden városrészben, éspedig nemcsak egy, hanem kettő-három, sőt annál is több. A nagyobb számú és dúsabb felszerelésű ugyan a Jobbpárté volt, ahol hónapokon át itták a gróf borát, de ugyanúgy a Beliczeyét is. Ezt ugyan tiltotta a törvény, de az etetési, itatási tilalmat egyik párt sem vette komolyan; elválaszthatatlan tartozéka volt ez a választásnak, vármegyei restaurációk és követválasztások idején egyaránt, éspedig nemcsak Gyulán, hanem országszerte, igen mérsékelt botránkozást keltőén. Etetésen és itatáson kívül súlyosabb beszámítás alá eső lélekvásárlást azonban akkor még nem ismert a krónika. A kortestanyákon sűrűn fordultak meg a pártok vezetőségei s maguk a képviselőjelöltek is, buzdító szónoklatokat tartva, esténként több helyütt is. Egyiktől távozva, másik kortestanyába mentek. A grófnak ugyan feltűnt, hogy az új tanyán mintha ugyanazokat az alakokat találná, mint az előző tanyákon, ami úgy is volt, mert tudva, hogy hova vonul, az új tanyákra menetelben megelőzték. Kortes vers is volt mind a két részen. Nem nyomtatták ki, s így csak egy rögződött meg a visszaemlékezésben. Az sem magyar, hanem román nyelvű. Nem valami poétikus alkotás, és csak ennyiből állott: Szetreászka 'VCènckheim Frigyes, tralalalala, Beliczey nunye trabe, tralalalala! így ment ez hónapokon át, amíg a választás nagy napja meg nem érkezett. A Balpárt - mint az előrelátható is volt - erős többségben vonult a választási színhely elé. A „nép" túlnyomó többségében Beliczeyre szavazott. Nagymagyarváros, Németváros, Oláhváros, Újváros egyaránt. Különösen nagy összetartás és fegyelem volt a Balpárt mellett az Újvárosban. Itt földmíves, iparos és kereskedő mind egy szálig balpárti volt. A „Friczi"-ve szavazás - ezen a néven „becézték" ugyanis a grófot - valósággal hazaárulásszámba esett. De mégsem egy szálig. Akadt ugyanis két újvárosi földmíves, akik, mint utólag kiderült, anélkül, hogy érdekükben állott, s anélkül, hogy őket bárki kapacitálta volna, csupán makacsságból, a jobboldalra szavazott, egyforma meglepetést keltve Jobb- és Balpárton egyaránt. Tar György és Bíró Ferenc voltak ezek az illetők. Miután pedig úgy Tar, mint Bíró nevű igen sok volt és van ma is a reformátusok között, mind a ketten „Friczi" előnevet kaptak, és megkülönböztetésül ez az előnév még dédunokáiknál is szerepel, akik máig is Friczi Taroknak és Friczi Bíróknak neveztetnek. Akár a józsefvárosi „Fánduri" Schriffertek, akik úgy jutottak ehhez az előnévhez, hogy egyik ősüket keresztnéven Bonaventurának hívták - aki mellesleg írva a Józsefváros leggazdagabb embere volt - és rövidítve „Fánduri"-nak nevezték, ami azután előnévként ráragadt késői utódaira, akik ma maguk is F betűt használnak emiatt Schriffert vezetéknevük előtt. A március 11-én lezajlott választás alkalmával Beliczey István 1508, míg gróf Víenckheim Frigyes csak 481 szavazatot kapott, csupán 78 ember nem szavazott az összeírt választók közül, és így a Balpárt jelöltje óriási többséggel lett Gyula város képviselőjének megválasztva. V*enckheim Frigyes grófot nem annyira a bukás, mint az a - személyét
