Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

tekét és az ezektől elvett fegyvereket. Az osztrákok Világos óta, különösen pedig Gyulán átszenvedett megszégyenítésük hatása alatt valóságos brutalitással vetették magukat a honvédtisztekre; közülük azokat, akik előzőleg az osztrák hadseregben szolgáltak, és onnan léptek át a magyar hadseregbe, egytől egyig vasra verték, majd, részint kocsikon, részint gyalog útnak indították őket Aradra, hol is azután valamennyit a várba bebörtönözték. Igen sok honvédtisztnek azonban módjában volt a gyulai lakosság segítségével megszökni, amiben különben a muszkák is elősegítették őket. Ezek a szökevény honvédtisztek azután hosszú ideig bujdostak a pejréti s oláhréti nádasokban és a Gyula városát környékező akkori időkben még óriási erdőségekben. A zömük végleg megmenekült, de voltak, akiket elfogtak, és utólag állították őket az aradi haditörvényszék elé. A gyulai polgárság, dacára annak, hogy a többszörös rekvirálás kiürítette éléskamráikat, az Aradra szállítás előtt élelmiszerekkel, ruhaneműkkel bőségesen ellátta és sírva-zokogva kísérte a honvédtiszteket a Farkashalomig, sőt azon túl is, végzetes útjukra, amelynek gyászos befejezése a dicső tábornokokra nézve tudvalevőleg október hatodika, a többire pedig a josefstadti, olmützi vagy a kufsteini katonai fegyház lőn. Azóta nyolcvanhét esztendő múlt el. Nyolcvanhét esztendő, mely idő alatt az 1849. évi augusztusi s októberi gyásznapokat, melyek után a csüggedők azt hitték, nincs többé feltámadás, felváltotta az 1867-es újjáéledés, a hazánk ezredéves történelmének fénypontját képező 1896-os millennium. Ma, a magyarság mindvégig győzedelmes fegyverei dacára elveszett világháború, a forradalmak és főleg Trianon után, amikor az ország közepe helyett országhatár és újra Vég-Gyula vára lettünk, még sötétebbnek, még vigasztalanabbnak látszik a helyzet, mint 1849 augusztusa után mutatkozott. De ne csüggedjünk, nem szabad és nem is fogunk csüggedni. Bajza gyönyörű Apotheosisa szerint: Ti gyászló nők, őszült apák, Gyámatlan magzatok! Elgázolt honotok felett Szűnjön siralmatok! E porba omlott szép haza Fel fog születni még, Van bíró a felhők felett, Áll a villamos ég. (Hatvan év múltán i. m. 47-56. p. és Gyulai Kis Kalendárium. 1929. 47-50. p.)