Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

A Henter család címerét - amint azt Nagy Iván jeles munkájában megállapítja - a rét felső részének közepétől lefelé két domborúan rézsútos vonal által háromfelé osztották. Az első osztályban, mely a vért aljáról, piramis alakban nyúlik fel, kék udvarban zöld téren egy arany koronán álló, egyik felemelt lábában kövezett sarlót tartó és nyakán átnyilazott daru látható. A vért felső két osztálya vörös mezőt mutat, melyek között a jobb oldalon kivont kard, a balon írótoll látható. A vért fölött koronás sakál áll. A foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék. A nemesi oklevél - amint a jegyzőkönyv megörökíti - Békés vármegyének Gyulán 1837. április 12-én tartott közgyűlésén hirdettetett ki. Bodoki Henter Mihály földmérő Erdély Sepsiszékében, Bodok községben született. Két fiútestvére volt: József és Márton. Ő a fiúk között a középső. Atyja nemes Bodoki Henter Márton Börzsöly község református papja, hasonnevű nagyapja Técső - Máramaros megye - református espereslelkésze volt. Két fiútestvére falusi nótárius lett, ő maga pedig geometriát tanult és földmérői diplomát szerzett, ami - ismétlem - az akkori időben nemesembernél nagyon ritkán fordult elő. Amikor Gyulára jött, ő volt az első, egyben az egyetlen diplomás földmérő az egész Békés vármegyében. Úttörő, nehéz pálya s foglalkozás volt ez, úgyhogy e minőségben elődje nem is volt Gyulán. Úttörő, ismétlem, mert neki kellett kieszelnie, előteremtenie s végeznie mindent. Őelőtte nem volt felmérve s pontosan megállapítva egyetlen határ sem, úgyhogy az ő hivatása lőn a vármegye minden mezővárosában és községében a határok műszaki megállapítása s határdombokkal való ellátása. Ezeket az időket idézi Arany János egyik verse: Állj elő, vén Márkus! vedd le a süveget, Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet; Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre, Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas istenségre: Hogy az a darab föld, amelyen most állasz Nem tárcsái birtok, - ládányi határ az. Arany János A hamis tanú című gyönyörű verse nem költői fantázia szüleménye, hanem valóság, amelynek tanúja, résztvevője s döntő tényezője volt Bodoky Mihály, amikor a Köröstarcsa s Körösladány közötti villongáskor a két község határvonalát megállapította. Halhatatlan nagy érdemei voltak a vármegye alapvető, első fölmérése körül; és őszinte nagy részvétet keltett 1838. január 13-án váratlanul bekövetkezett halála. Mindössze 55 évet élt, amikor elköltözött az élők sorából. Bodoky Mihályt a megyei mérnöki tisztségben elsőszülött fia, az akkor még csak 24 éves Károly követte. Amikor tisztségét elfoglalta, még mindig az egyedüli mérnök volt Gyulán és az egész vármegyében. De mindjárt megállapítható róla az is, hogy nemcsak az egyedüli, hanem teljes három évtizeden át a legjelesebb, a legkiválóbb is eme szakmában, akinek elméleti képzettsége teljesen egy színvonalon állott kortársáéval, az országos nevű, híres Vásárhelyi