Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

De aki - mint e sorok írója is - a kiváló jeles férfiú nagybecsű leveleiből az ő mély érzését, nemes lelkét ismerni megtanulta, az meg van róla győződve, hogy Kocsis Sándor hazajövetelének végleges elhatározása alkalmával, talán az indulás küszöbén, a még intenzívebben nyilvánuló lelki tusának, a nagyon is érthető izgatottságnak esett áldozatul, és meghalt anélkül, hogy szerető rokonait, imádott hazáját viszontlátta volna. A tennessee-i lapok mélyen megkapó nekrológokban emlékeztek meg a lesújtó gyászesetről, egyértelműleg állapították meg a nagy veszteséget, amely a közéletet érte „az illusztris 1848-as magyar emigráns, magas képzettségű férfiú elhunytával, akit Amerika s különösen Tennessee büszke volt polgárának tekinteni". Messze, idegen földön elhalt jeles szülöttünk porai, habár nem is magyar rögök alatt, nyugodjanak csendesen. Béke hamvaira, örök áldás szép emlékére! (Hatvan év múltán i. m. 21-29. p. és Békés 1896. júl. 19.)

u Korossy Camilló

lb 1898. november l-jén nemcsak a környék lakossága, de Békés és Csanád vármegye minden számottevő egyénisége megjelent az akkor még Békéscsabához tartozó Apponyi-Gerendás majorban, hogy részt vehessen az annyira tisztelt és 84. évében elhunyt „Kapitány úr" temetésén. A temetési szertartást nagyszámú lelkész segédlete mellett a „Kapitány úr" pártfogolna, Radnay Farkas, pár év előtt elhunyt érsek végezte, s a megboldogult koporsóját Apponyi Albert gróf is fedetlen fővel, gyalog kísérte az igazán nagyszámú közönség élén az öt kilométernyire fekvő csorvási temetőbe, s ott helyezték el nyugalomra a két év előtt elhalt hitvese, földeáki Návay Piroska nagyasszony mellé. A gerendási öregek még ma is a legnagyobb szeretettel és kegyelettel emlékeznek a „Kapitány úr"-ra, ki valóságos édesatyja volt alantasainak. A „Kapitány úr", korosi és nagyhelbényi Korossy Camilló, érdekes és tanulságos pályát futott be. 1815. február 2-án, az ország egy legrégibb nemes családjában született. Egyik ősapja Bod, Zala megye főispánja és Nyitra kapitánya volt. Bod fiának, Kórusnak II. István király az 1130. évi január hó 6-án kelt adománylevelével, hűséges, vitéz és dicséretes magatartásáért a Nyitra megyei Koros földjét adományozta, mely 1864-ig, tehát 734 évig maradt a család birtokában. Édesatyja, Korossy János a cs. és kir. 5. huszárezredben szolgált, és 1809la A két változat az első bekezdésben különbözik. A kötetbe felvett írás megjelent a Gyulai Kis Kalendárium 1928. évi kötetében is. Gyula, 1927. 31-36. p. lb Korossy Camillóról és családjáról: Réthy Zsigmond, Kiss László, Miklya Jenő: Gerendás története. Gerendás, 2000. 60-62. p.